Ez volt az örömteli rész. A másik oldalon a már említett harapás - mint annyi más - politikai üggyé fajult: eleinte a baloldali meggyőződést még úgy-ahogy le tudtam nyomni a torkán, de a jobboldali csapból folyó hülyeséget már nem vette be a gyomra, még akkor sem, ha pohárból adtam. Aztán már a másik oldalt se szerette, és ezzel - az én példámat követve - a-, sőt antipolitikussá vált. Szerencsére legalább álmában és ébredés után ki lehetett cselezni a szopisztrájkot, és zöldséget-gyümölcsöt gond nélkül eszik. Biztos ő is elszörnyedt a gyed összegén, és nem akarja, hogy rajta múljon, hogy visszamenjek dolgozni :) De ez nem vicces, igazán a kétségbeesés szélére sodródtam. Most, 2 nap háború után jobbnak tűnik a helyzet, reménykedünk.
Továbbá a hét második felében kihasználta a havi üvöltéskvótáját, nem csodálkoznék, ha hirtelen kipattanna egy egész fogsor. Elmentünk hűlni meg ezt-azt vásárolni a Lurdy-házba, de onnan is sietősen és hangorkán közepette kellett távozni, rég volt ilyen utoljára.
Úgyhogy sokat kellett gondolnom arra, hogy hétfőn viszont milyen boldog délutánunk volt: az Orczy-parkban függőágyaztunk. Ő lombozott, én olvastam, játszottunk, tornáztunk, reptettem, forogtunk, nagyon jó volt.
Holnap pedig világjárásra indulunk, Bajáról a Balatonra megyünk, kedden jövünk.
Céklaebéd (a színek hatalma - almát tud enni kulturáltan, ebbe bezzeg beletapicskolt, még a talpa is céklás volt.)
Harc a dinnyével
Az egyik első négykézláb
Az egyik első kúszás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése