A virtuóz koncertet ad

Furulya

Formabedobó

Bújócska

A szeparációs szorongásnak is megvannak az előnyei, például remekül lehet bújócskázni :)

Már indul!

 Bődül a portyázó oroszlán

 Jaj, mindjárt megtalál

 Beveszi a kanyart

 Megvagy!

Teljesítménymércék

1. a mosogatóban délután 3-kor csak a dézsa pereméig érjen a mosatlan, ne tovább
2. ha utánam csúszik-mászik a konyhába, maradjon (nagyjából) tiszta a body-ja
3. ne adjak neki bulátát/kupakot étkezés közben játszani
4. az étkezésre adott bulátát/kupakot csak 15-ször kelljen elkapni röptében/felvenni a földről
5. a kiteregetett ruha 3 napnál tovább ne álljon a szárítón
6. a "NEM" szó megtanítása, különös tekintettel a laptopkábel kihúzására (pl. ezt a bejegyzést még múlt héten akartam megírni, de mindig szabotázs történt)
7. 10-ből 9-szer elkapjam, amikor elesik
8. csak havi kétszer legyen a nap végén az a verdikt, hogy "ma nem voltam jó anyukája"
9. az evésre összesen (3 szilárd+5 szopi) ne menjen el napi 2,5 óránál több

És az igazi cél:
10. a 9 hós szülinapjára megtanuljon tapsolni, integetni, kérem-köszönöm-tessék-et űzni

Ez a lista a fásult múlt hét margójára született, az utóbbi pár napra már talán hozzászoktam az újmódi, veszélyes életet élő és a lábamon csimpaszkodó fenevadhoz. Szerencsére a szeparációs szorongás még nem fajult odáig, hogy sírjon, amint eltűnök, hanem négykézláb trappolva és "mamamamamama"-t kántálva indul a keresésemre. Ilyenkor meg ki tudna haragudni :)

Az altatás is nagyjából rendeződött, hála istennek már ügyesen ereszkedik le állásból, úgyhogy nem kell ugrásra készen lesni, mikor tanyál el. Ha meg mi nem vagyunk ott, prímán elalszik egyedül. Viszont volt egy vad éjszakánk, keserves sírással, a sokadszori felkelésnél kétségbeesésünkben még az orrszi-porszit is bevetettük. Ugyan szinte semmi nem jött, de úgy elcsodálkozott, hogy utána elaludt.

Egy újabb fogacska bukkant elő (7), Máté kedvenc produkciója pedig az volt, hogy többször is belefújt a furulyába :)

Kalandok az etetőszékben és egyéb helyeken

Empatikus Anya

Avokádóban pácolt buláta, különös póz

Viháncolás

 Kis kópé

 Úgynevezett altatás

Utoljára hagytam a legjobbat :)

Iszonytató Anya

8 hónapos!

Státusz

Súly, hosszúság
Pénteken lesz mérés, hosszra 72 cm-t mértem sajtkukackodás közepette, szóval ki tudja. Néhány 74-es ruhát már kinőtt. (update: 8,1 kg, 35 deka hízás)

Mozgásfejlődés
Erről folyamatosan beszámoltunk, szorgalmasan gyakorol. A tartószemélyzet nagy örömére volt, hogy már a kádban is ült.

Beszédfejlődés

Lett néhány új szótagfüzér: "dededede" "gyagyagyagya", sőt "papapapa". Állítólag egyszer, amikor a fiúkat hátrahagyva séta közben beugrottam zöldségeshez, olyasmit hajtogatott, hogy "agya". 

Cukiskodás: csipked, karmol, húzkodja a hajamat stb. 

Én: Te ki akarod húzni a gyufát, nem? 

Ő (pimaszul kacag, és tovább macerál): Nem-nem! Nem-nem!

Értelmi/érzelmi fejlődés

Kicsit háklisabb, nem annyira kiegyensúlyozott, mint eddig (persze csak önmagához képest). Talán a szeparációs szorongás is közrejátszik, de (egyelőre) nem vészes a helyzet, annak meg örülünk, hogy ragaszkodik hozzánk.
Most, hogy a mozgással jól állunk, remélem, végre rászánja magát, hogy az utánzásban is előrelépjen.
Sokat kacag, néha váratlan dolgokon, de a csikizés (nyak és újabban talp) és a szívből jövő nevetés elég biztosan működik.

Napirend

Változatlan, délután csodaszámba megy, ha hajlandó aludni. Szilárdat 10-11 körül és 5 körül kap (ezt a héten tervezem megváltoztatni 2 főzelék+1 gyümölcsös pépre), 5-szor szopizik.

Kedvenc tevékenységek

Csimpaszkodás a szülein. Hármasban viháncolás-mászókázás-akadálypálya. A világító ablakdísz hajkurászása (lehet, hogy ez a mi kedvenc játékunk). "Rescue Olán Benő" (ilyenkor Olán Benő bajba kerül, beleesik egy dobozba, magasra mászik, ráborul valami, stb., meg kell találni és megmenteni). A játszótéren már csúszdáztattuk is óvatosan.
Bátran vállalkozik hosszú expedíciókra, pl. egy szempillantás alatt az előszobában terem, hogy csőrözzön a tükörképével (mellesleg nagyon zavarbaejtő látvány), hogy aztán önnön merészségétől megriadva még gyorsabban visszateperjen egy kis anyai csimpaszkodásért.
Ezen kívül igaz rá, hogy "ördög és pakol" (Lica és Besenyő Pista bácsi nyomán) :)

Egészségi/étkezési ügyek

A 6 fog ellenére még nem tud rágni, csak Anyát.

Hozzátáplálás: 450-500g. Új kaják: borsó, spenót, banán, buláta, gabonapép, szőlő, csirkemáj (szerintem nem szereti), paradicsom, zabkása, zöldbab, vöröslencse, avokádó, joghurt. A szilva immár feldolgozva került elő. Hal, zeller, karfiol, egyéb laktózmentes tejtermékek lesznek legközelebb.

Vidám esték

Csütörtök

Klasszikus beállás

Ülő Bika

Ha már tőlünk nem kapott cumit :) (és egyben a formabedobó tökéletes használata)

Magáról készült videón kacag. Vagy ötször lejátszottuk neki, volt, hogy még a felvettnél is jobban röhögött.

Péntek

Turistáskodtunk egy kicsit a városban, ettünk, fagyiztunk (a vilmoskörtés ízlett neki a legjobban, a "barna kenyér whiskey-vel" és a bazsalikomos citrom hatására különös fejet vágott), óriáskerekeztünk.

Rendkívüli státusz

Biztos nagyon visszatetsző dolog ennyit büszkélkedni, de nem tudok elmenni külön poszt nélkül az elmúlt kb. 1 hét teljesítménye mellett:
- elkezdett térdelni, majd csúcsra fejlesztette
- megtanult mászni
- felállt
- (majdnem) ül
- kitermelt 4 fogat
- és még a haja is sokat nőtt :)

A biztonságos ülés maradt a listáján, néha nagyon ügyes, néha szinte azonnal eldől.
Ha meglesz, akkor mozgásügyileg néhány hónapig talán ülhetünk a babérjainkon, míg tökéletesítgeti az új tudományokat a járás (jajj!) előtt. Ezeket egyébként leginkább arra használja, hogy rajtam csimpaszkodjon, kíváncsi vagyok, hogy ez még csak a gyakorlás vagy már a szeparációs szorongás.

Áll a baba, áll!

Eseményekben bővelkedő időket élünk: Énok tegnap felállt, és hogy bizonyítsa, hogy nem véletlen volt, ma reggel is! De ami ennél is jobb, hogy végre Máté is láthatta, amint elsőként csinál valamit (eddig csak a mosoly jutott neki, bár szerintem azt nem cserélné el két forgásra sem :)), sőt mindkét esetben ő volt a támaszték, amin felhúzta magát. Éppen ezért fénykép sincs, én a biztosítással voltam elfoglalva, de majd gyakorlunk.

Bezzeg a fogacskák még mindig bújócskáznak, mindennap azt hisszük, hogy képtelenség, hogy ne törjenek át, de úgy tűnik, gumiínye van a gyermeknek.

Update kicsivel később:

Felsőfogú képesítés

Péntekre egy újabb fogacskával gazdagodtunk, a bal felső kettessel. Továbbá minden nap várjuk a két egyest és a jobb kettest is, méghozzá nagyon, mert ezt a fogzást megérzi szegény kis apróság. Napközben kicsit háklisabb a megszokottnál, éjszaka meg fájdalmasan felsír, akár 3-4-szer is. Hiába tudom, hogy felső fogakkal a szopik során nekem az oroszlánok elé vetett keresztény szerepe jut majd (mostanában megint elharapózott a viszály), hősiesen állok elébe, csak bújjanak már ki. Ezekben a napokban az a legjobb program neki, ha az ölünkben ül, és valamit békén rágcsál.
Sajnos ezt későn ismertük fel, így akadt neki egyéb elfoglaltság is a héten: bandáztunk a Molnár-nagyszülőkkel, Áronnal, túléltünk egy 5 órás klímaszerelést (éljen!), pénteken pedig a Varga-nagyszülőkkel szórakoztatták egymást, amíg a szülők fennállásuk 5. évfordulóját ünnepelték egy közeli puccos étteremben. Innentől kezdtek szaporodni a balszerencsés fordulatok: a vacsi vége felé rámtört a szeparációs szorongás, mikor 15-15 percet kellett várni a számlára és a visszajáróra, hazafelé már villámléptű Mátét küldtem előre, hogy mentse meg a nyilván utánunk epekedő gyermeket, én meg képességeimnek megfelelően loholtam utána az ünnepi alkalomhoz méltó tűsarkú topánjaimban. Énok persze éppenséggel nem epedezett, hanem viszonylag vígan lovagolt a nagyszülők térdén. Aztán adtam a romantikának azzal, hogy több ízben nagyon rosszul lettem (hagyjuk a részleteket), nesze nekem fine dining :)
Szombatra hála istennek magamhoz tértem annyira, hogy el tudjunk menni teljesítménytúrázni, Énok egyetlen kritikus hang nélkül tette meg a 7,5 kilométert. Vasárnap viszont a csirkemáj pürésítése közben véletlenül a saját ujjamat daráltam be. Amikor tudatosult bennem a baleset, arra számítottam, hogy a következő pillanatban a felső ujjpercemet fogom látni tovagurulni, úgyhogy a randa sebnek úgy örülök, mint majom a farkának. Nem ismerve fel a baljós óment, elmentünk hosszú szünet után babaúszásra - Énok a feléig bírta, utána rémesen üvöltött, és innentől fogva igyekszünk maximálisan szegény fogzós csöppség kedvében járni (pl. dédelgetés, hintázás, körteevés).
De a mozgásfejlődés rengeteg vidám pillanatot szerzett, igazán vicces volt fel-alá mászatni a kölköcskét.

Nyügigyógyítási kísérlet (sikertelen)

Szép gyerek

Térden

Ülés (+Anya ugrásra kész keze. Kicsit csalás, mert épp rajtam mászókázott, és onnan zöttyent le, de ügyesen úgy maradt)

Mozgalmas este

Énok már kedden is mászott egy egész métert, de tegnap már egész este ezzel produkálta magát. Éljen! Ha siet, még a kúszást választja, illetve úszók módjára a célban hasravetődve nyúl be, de gondolom, pár napon belül úgy fog teperni, mint a sicc :)

Megfontolt mászás a csúszós parkettán, fél zokniban, technikai elemekkel színesítve

Mászás helyett kiülés lett (a sokat emlegetett Lajos a keljfelmaci neve)

Hátulhordozás, kezdő szint

Úgy véltem, itt az ideje, hogy Énok az elülső oldalamról átkerüljön a hátsóra: a próbaút felszabadító élmény volt, végre tudtam a lábam elé nézni, a karjaimat újra teljes hosszúságukban tudtam használni, és a belső szerveim is elégedetten pattantak vissza a helyükre.
Viszont a felvétel igényel némi rutint: normál esetben úgy megy, hogy az ember felveszi a gyermeket a hasára, mint ha elöl akarná hordozni, átcsúsztatja a hátára (ezt én a biztonság kedvéért a fotel öblében szoktam végezni), felveszi a vállpántokat, és lehet menni. Ez ma nálunk így nézett ki:

1. kísérlet: sikeres, örvendezek, aztán észlelem, hogy elfelejtettem felvenni a kardigánomat a 20 fokra. Nem akarván újrakezdeni, próbálom oldalról, a hátam és a gyermek között betuszkolni, nem megy, a gyermek sem értékeli, hogy a lágy részeiben turkálok, feladom.
2. kísérlet: lihegősebb, a kardigánon kevésbé csúszik a cucc, végül minden a helyére kerül. Ellenőrzés a tükörben: a gyermek sapkája 90 fokot fordult a nagy küzdelemben, így mintha egy viking vitéz fityegne a hátamon.



Ez így mégse járja, töréspontig csavarom ki a vállaimat, mikor végre elérem a sapkát, a gyermek hirtelen fejrándítására az egész a kezemben marad.
3. kísérlet: még nehezebben megy, meg kell lazítanom a pántokat, hogy el tudjam fordítani a gyermeket, vállpánt fel, felállok, és érzem, hogy valami nem stimmel: nem csoda, a gyermek a fotelből pislog sértődötten. Valahogy kicsúszott, frászt kapok.
4. kísérlet: végre sikerül, a gyermek ugyan a hónom alól kandikál, de mire meghúzom az összes szörnyű pántot, a jó helyre ficcen ő is. Mehetünk!

Még úgy is remek érzés, hogy Énokot immár senki és semmi nem gátolja a hajam huzigatásában, és mivel elölről nehezebb kiszúrni, mit viszek, az emberek sem olyan kedvesek. A kardigánban megsülök, szerintem Énok is meglenne sapka nélkül, de ez már így marad :)

Hold me tight!

Sokáig szerencsém volt, de a héten megkaptam az első kioktatást idegentől: a szomszéd ház egyik ablakából kilógó random nénike szóvá tette, hogy nincs Énokon sapka. Szaranyaságomat mutatja, hogy először azt hittem, hogy a napvédelem miatt aggódik, de nem, kiderült, attól fél, hogy megfázik a füle! (30 fok volt) Vállaltam a kockázatot. Aztán hazafelé azért leszálltam a magas lóról, mert miközben küzdöttem azzal, hogy átemeljem a kapu előtti küszöbön a babakocsit, véletlenül sikerült összecsuknom, benne a gyermekkel :) Remélem, ezt nem látta a néni.
A néniről meg eszembe jutott az egyik balatoni kedves hölgy:
Hölgy: Kisfiú, ugye?
Mi: Igen.
Hölgy: És mindene megvan, ami egy kisfiúnak kell?
Mi: ??? Reméljük :)
Éppen átöltöztettük a fürdőzéshez, úgyhogy nem kellett sokáig aggódnia:
Hölgy: Na látom, megvan minden.

:)

A heti megnyilvánulás a cím volt (kb. ölelj szorosan), azonnal engedelmeskedtem, és jól megszorongattam. Valamint felcsaptam az idevágó lemezt (bocs, sznob olvasók :)):

Volt ezen kívül irodalátogatás, baba-mama parti, rengeteg lófrálás. Többek között adományokat is vittünk a menekülteknek, de rácáfolva a "jó tett helyébe jót várj" elvére süvöltő gyermeket kaptunk cserébe (természetesen jogosan, alaposan túlhúztuk szegényt a többszörös eltévedéssel).

A héten mondtam neki, hogy produkáljon valamit, mert már hetek óta nem történt semmi újdonság, unatkozom, legalább egy fogat villantson. Ez ugyan egyelőre elmaradt (jóllehet kitartóan végzi az ásatásokat a szájában, és iszonytatóan csöpögtet), de szépen ráhajtott az ülésre, már mondhatjuk, hogy rutinszerűen ül ki négykézlábból, és üldögél támaszkodva. Illetve a finommotorikája is fejlődött, tudja szépen nyomogatni a mókakockáit. Emellett mászássegítő edzésben is részesítem, úgyhogy jobban jár, ha nem vár sokáig :)

Most csak két közlésre érdemes heti kép van:

Mama etet. Egyébként eljött a nap, amikor közel fél kilót evett, plusz az 5 szopi, elképesztő.

Hinta Apával

Vasárnap pedig metálfesztiválra mentünk hármasban! Szépen felöltözött az alkalomra, és felvette az Emmától kölcsönkapott fülvédőt is (ami eredetileg rózsaszín pöttyös, de rockosítottuk :)). A képet árnyalta, hogy a menő ruhák alatt rózsaszín masnis pelust viselt, de nem buktunk le. Két koncertnyit maradtunk, jól viselte.

Csikizős kacagás