2. ha utánam csúszik-mászik a konyhába, maradjon (nagyjából) tiszta a body-ja
3. ne adjak neki bulátát/kupakot étkezés közben játszani
4. az étkezésre adott bulátát/kupakot csak 15-ször kelljen elkapni röptében/felvenni a földről
5. a kiteregetett ruha 3 napnál tovább ne álljon a szárítón
6. a "NEM" szó megtanítása, különös tekintettel a laptopkábel kihúzására (pl. ezt a bejegyzést még múlt héten akartam megírni, de mindig szabotázs történt)
7. 10-ből 9-szer elkapjam, amikor elesik
8. csak havi kétszer legyen a nap végén az a verdikt, hogy "ma nem voltam jó anyukája"
9. az evésre összesen (3 szilárd+5 szopi) ne menjen el napi 2,5 óránál több
És az igazi cél:
10. a 9 hós szülinapjára megtanuljon tapsolni, integetni, kérem-köszönöm-tessék-et űzni
Ez a lista a fásult múlt hét margójára született, az utóbbi pár napra már talán hozzászoktam az újmódi, veszélyes életet élő és a lábamon csimpaszkodó fenevadhoz. Szerencsére a szeparációs szorongás még nem fajult odáig, hogy sírjon, amint eltűnök, hanem négykézláb trappolva és "mamamamamama"-t kántálva indul a keresésemre. Ilyenkor meg ki tudna haragudni :)
Az altatás is nagyjából rendeződött, hála istennek már ügyesen ereszkedik le állásból, úgyhogy nem kell ugrásra készen lesni, mikor tanyál el. Ha meg mi nem vagyunk ott, prímán elalszik egyedül. Viszont volt egy vad éjszakánk, keserves sírással, a sokadszori felkelésnél kétségbeesésünkben még az orrszi-porszit is bevetettük. Ugyan szinte semmi nem jött, de úgy elcsodálkozott, hogy utána elaludt.
Egy újabb fogacska bukkant elő (7), Máté kedvenc produkciója pedig az volt, hogy többször is belefújt a furulyába :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése