A múlt hét arról szólt, hogy kergettük az álmokat: leginkább Illóciét, ugyanis felhagyott az alvással. Mindössze két szóra érdemes hosszúságút sikerült produkálnia: az egyik alkalommal 2 óra is összejött, miután 2 cm-vel hosszabbnak mértem! :) Illetve egyéb álmaim megvalósításaként végre eljutottunk vele is babafoglalkozásra, a keddi Kerekítő után pedig majdnem másfél órát aludt. Erre buzgón elvittem csütörtökön babajógára és ma újra Kerekítőre, de sajnos csak egyszeri maradt a csoda. Azért néha alszik, de véletlenül sem Énokával átfedésben.
Tesókája is tartani próbálta a tempót, ő éjszaka 2-3-szori ébredéssel ("Vauvau? Dávid?") szállt be a versenybe. Így rémes rekordként egyik nap nyolcszor keltem, háromszor Illés, ötször Énoka miatt (+ hozzá Máté még kétszer). Így ki is alakult a mestertervem, úgyis szó volt arról, hogy Illéssel a hétvégére Győrbe látogatunk csajos napra, naivan gondoltam, hogy minden kockázat ellenére ott van a nyereség esélye, hogy legalább Énoka éjszakai riasztásait megúszom. Haha! Énoka meg sem mukkant (vagy Máté nem ébredt fel rá, ami nem elhanyagolható esélyű, viszont elég hatékony megoldás), Illés viszont maximum másfél óránként kelt.
A győri kirándulással viszont lekörözte pár dologban Énokát, pedig szegénynek nem sok lehetősége van "első" élményeket gyűjtögetni, de behúzta a vonatozást, sőt a vonaton szopizást is :) A jó vidéki levegő hatására pedig megmutatkozott a horizonton az első fogacska vonala, a bal felső, hát elég rémes lesz, ha csupán egy foggal fog tündökölni.
Az is az álmaink közé tartozik, hogy Mátéval eljussunk egy gyermekmentes romantikus programra: tegnap próbát is tettünk vele, a LAKÓGYŰLÉS formájában. De nagy csalódásomra a pici úr csak kb. 20 percig élvezte a nagyszülők szórakoztatását, utána úgy visított, hogy hazarendeltek. És amint magamhoz ragadtam, minden baj elmúlt és újra szép lett a világ, ment a mosolygás, kacarászás.
Az az álmom is meghiúsult, hogy végre forogjon, semmi fejlődést nem tapasztalok, beéri az oldalra fordulással, és még olyan eltökéltnek sem látom, mint pár hete. Ráadásul úgy emlékszem, anno Énokát sokkal jobban lehetett motiválni tárgyakkal, de ő tökéletesen beéri azzal, ha engem bámulhat. Még másfél hete van a státuszig, fél évesen illene mindkét irányt abszolválnia, de nagyon meglepődnék, ha összejönne. Már elhatároztam, milyen irányba indulunk tovább, ha nem mutatkozik fejlődés, de az A-terv természetesen az, hogy - amint Énokával jó párszor bevált - amint kisiránkozom magam a blogon, másnap mindent elkezd csinálni :)
Énoka tanulási listájáról viszont lehúztam a színeket, már sokat tud. Már épp örvendeztem magamnak, amikor tegnap a játszótéren az egyik ismerős, 23 hónapos kisfiú sokkolt: ragozva beszélt ("Énok felment a dombra"), és felolvasta Énoka sapkáján az N betűt (az anyukája elmondása szerint minden betűt és számot ismer, és úgy alszik el, hogy magának sorolgatja őket), de ami végképp megbocsáthatatlan, hogy már majdnem 100 centi, márpedig ha összeadnám, hogy milyen témán való szorongással töltöm a legtöbb időt, valószínűleg az jönne ki, hogy legyenek szép magasak a fiúk :) Egyébként Énoka továbbra sem mond mondatokat, és visszatért a nyálzáshoz, hétfőn megyünk fül-orr-gégészhez, hátha mindkét témához hozzá tud szólni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése