Ez a harc lesz a végső!

Nagy fába vágtuk a fejszénket: Énoka borzadályos altatásának megszabályozásába. Már többször panaszkodtam erre, mára odáig fajult a helyzet, hogy akár egy órát is igénybe vehet a folyamat (szépen leteszi magát, de amint a mese után meg akar mozdulni a személyzet, rögtön felveti a fejét, ha meg a személyzetnek ezer év után sikerül ellopóznia, fél perc múlva ő is a korlátnál terem, üvölt és minden kezdődik elölről), és mivel én mostanában az éjszakázás miatt korábban fekszem, azt jelenti, hogy jó eséllyel egy normális szót nem tudunk váltani Mátéval. Úgyhogy megelégeltem a helyzetet, elolvastam a szakirodalmat, és az első próbán túl is vagyunk! Két korlátnál hisztizés és ágyba kísérés után a harmadiknál már magától ment vissza nagy duzzogva, majd némi sírás-rívás után elaludt. Ez szerintem sikernek tekinthető. A siránkozás persze szörnyű, de bízom benne, hogy a következetesség gyors eredményt hoz majd.

De hogy Lesi baba se maradjon ki, ha ezt a problémát rendeztük, SzadiAnya őt veszi elő: ő három tétellel is szerepel a listán. Egyrészt a fürdetés az "ahogy esik, úgy puffan" helytelen elvét követi (bár a fenti helyzet miatt esélytelen is egyelőre összehangolni Énokáéval), másrészt még nem a saját ágyában alszik, hanem mózeskosárban a mi ágyunk mellett. Már mintha mutatna némi hajlandóságot, hogy némileg ritkábban jelentkezzen szopiért, mint a jelenleg szokásos másfél-két óra, de amíg nem lesz kicsit kiszámíthatóbb az evése, addig nem érzem az erőt, hogy állandóan átpattogjak a gyerekszobába. Így is teljesen meg vagyok kavarodva, mert álmomban is folyamatosan szoptatok meg a kispárnát dajkálom, és amikor elkezd nyekeregni, sose értem, mit akar már megint tőlem :) Harmadrészt pedig az elalvás támogatását kell sebesen kitalálnunk, egyedül a szopi működik megbízhatóan (de ezt nem akarom fenntartani), a popórázás és a ringatás hozott már részeredményeket, de valójában én valami statikus megoldást preferálnék.

Ráadásul ezek az ügyek eltörpülnek a legnagyobb falat mellett: azt is el kell érni, hogy Énoka hajlandó legyen enni itthon. Az, hogy még nem aszott csontvázzá, kizárólag a bölcsi érdeme, itthon nem erőlteti meg magát (kivéve tej, kölesgolyó, de normális ételt nem is tudom, mikor evett utoljára). Márpedig már csak jövő héten van bölcsi, nagy az időnyomás!