Még jó, hogy múlt héten nem találtam rá alkalmat, hogy megénekeljem a sirámaimat, mert mintha múlóban lennének:
- másfél órás altatásaink voltak, de már jobban mennek
- azt gondoltuk, Énoka hisztikorszakba kezdett, de már elviselhetőbbnek tűnik, bár tény, hogy már inkább kerüljük a kihívásokat (pl. velem való kétlábas séta az Orczy-kertbe, ami alatt többet üldögél az Üllői út közepén, mint gyalogol)
- sokkal anyásabb-apásabb lett, amivel nincs baj, csak hosszabb távon tűnik aggályosnak - ez nem változott, de átkerültem a nem aggódom előre feleslegesen állapotba
- általában véve is sokkal pesszimistább voltam a kistesó utáni élettel kapcsolatban, de lásd fent, és ahogy lesz, úgy lesz
Remélem, ez a jó hangulat kitart minimum szülésig, és utána is gyorsan visszaáll.
További pozitívum, hogy Énokának gyarapodik a szókincse, van, amit csak mi értünk, de következetes, de van, amit szépen is mond.
És ahhoz képest, hogy mindjárt szülünk (ma vagyunk elvileg a T-12 napon), tele vagyunk programokkal! Énoka részt vett első szülinapi meghívásán, emellett Csilláék jó fej módon vállalták egy napra, amíg mi (talán utoljára) kettesben kiruccantunk, holnap csajos nap, vasárnap szabadtéri gyerekprogram, jövő héten az évfordulónk... azt még jó lenne kihúzni. Sajnos az Anyás különleges programoknak a keddi nappal azt hiszem, vége: délelőtt voltunk Ringatón (5 percig nyafogott, majd kisétált és beült a babakocsijába, így távoztunk), aztán délután pótoltuk egy szabadtéri utcazenélős változattal, de a konklúzió számomra az volt, hogy ez azért fizikailag nem annyira kellemes (ráadásul ezentúl elvileg minden nap megy bölcsibe, szaranya vagyok, tudom).
Szóval immár kímélő üzem van, emiatt is történt, hogy (ismét szaranya-alert) a Bogyó és Babócával való első bűnbeesést több is követte, ráadásul sajnos igen kielégítő eredménnyel járt: roppant elégedett voltam az ételmennyiséggel, ami egy epizód alatt a szájába vándorolt. Imádja, a bölcsiben is van egy kedvenc könyve (Bogyó és Babóca karácsonya, ráadásul Csilláéknál is azonnal lokalizálta az ottani példányt), tegnap reggel azzal a kezében hagytam ott, és úgy mentem érte, hogy továbbra is nála volt (de állítólag rövid időre azért letette). Itthon a kedvenc könyvét mi "a rémkönyv" névvel illetjük, a horrorisztikus ábrái miatt:
Viszont nagyon aranyosan dalolászik magának belőle, de a megfigyelő hatásának ékes bizonyítékaként még nem sikerült levideózni. Ugyanez igaz az összes többi cuki/érdekes/vicces megnyilvánulására is, amivel fel akartam dobni a mai bejegyzést, így csak pár kép jut:
Egy régi kedvenc újbóli felfedezése: a szörfdeszkává avanzsált pokróc
Csak dinamikusan (felmerülhet, hogy mit keres a babakocsi a nappaliban - ezt a kérdést én is feltettem neki, de nem kaptam érdemi választ)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése