Ősi képek

Jó pár hetes elmaradásban vagyunk.

Apa feltalálta a mellébeszélő készüléket

Margitszigeti kirándulás: a szökőkutat csodáljuk

Cuki pofa

Tobzódnak az állatkert kerítésénél

Tízórai

 Hisztiroham 3 képben

Csábos pillantás

Bájos pillantás, az a furcsa képződmény középen Máté alulnézetből

A szülők szabadságra mehetnek

Buli van!

Az aláfestő zene pedig a Jingle Bells, azaz (Énokul) a Dzsimbó Bász!

Kitört a pesti Dzsimbó Bász!

Mindenki őrült Dzsimbó Bász!

Tudathasadás

Énoka visszaesett a tudathasadt állapotba, Jekyll és Hyde folyamatosan harcol a kis elméjében.
Játszótérre menet folyamatosan hallgatom, hogy:
Jekyll: Menjünk a játszótérre!
Hide: Nem akarok játszótérre menni!
Jekyll: Menjünk a játszótérre!
Hyde: Nem akarok játszótérre menni!
És így tovább. A litániát csak az tarkítja, amikor előkerül a kínos bogyókérdés:
Jekyll: Narancssárga bogyót szeretnék! (kap)
Hyde: Nem kérem!!! (eldobja, összenyomja)
Néha pedig közbeszól egy harmadik szereplő (Frankenstein?), miszerint: Piros bogyót akarok!!! (amelyet aztán eldob, összenyom)

Jekyll aranyos, barátságos és kommunikatív:

Anyuka: Honnan van neked ilyen szép autós sapkád?
Jekyll: Anya vette! Anya volt! (ennek örülök, mert a szülei közül minimum én tök mulya voltam kisgyerekként)

Anyuka szedi össze a homokozójátékaikat, Énoka segít neki pakolni a szatyorba. Két nagy darabhoz érnek.
Anyuka: Ezek szerintem nem fognak beleférni.
Jekyll: Megpróbáljuk, jóóó?? - és tényleg beférnek.

Szintén Jekyll-i lelemény első verse, amit gyakran mondogat ritmusosan:
Megérett a szilva
Megérett a meggy!

Hyde-i megnyilvánulásai nem ilyen kedvesek, ő fellöki, megrugdossa és üti Illést, édesanyja fejéhez matchboxot vág suhanó lendülettel, toporzékolva hisztizik és teljes erőbedobással butáskodik.

Egyéb okosság:

Mátéval Bogyó és Babócát olvasnak:
- Énok, a kukac tud rollerezni?
- Nem. Túl kicsi.
Kis töprengés után:
- Nincs keze-lába.

És hogy Illóc se maradjon ki: pont nemrégiben örvendeztem itt is, hogy Énoka végre megtanult orrot fújni - Illéske már most erőfeszítés nélkül hozza ezt a mutatványt :) (kevésbé hallatszik a videón, de tényleg kifúj az orrából)

Kaland a könyvtárban

A gyerekrészlegen válogatok, Illóc eközben az e célra kihelyezett játszószőnyegen mászkál.
Elmegy mellettünk egy nőszemély, kezeit összecsapja, hiénásan felkacag.
- Nahát, maga hagyja, hogy így mászkáljon?! Hát ilyet még nem láttam!
- Nem lehet mindig a babakocsiban.
Sokatmondó hallgatás, szerinte dehogynem.
- De koszos lesz!
- Innen a játszótérre megyünk, ott még koszosabb lesz.
- Az unokahúgom bezzeg a széltől is óvja a kisbabáját! Én ilyen laza, nyugodt anyukát még életemben nem láttam!
Akár elismerésnek is vehetném, kár, hogy a hangsúly nem hagy kétséget afelől, hogy a laza egyenlő nemtörődöm, ignoráns, alkalmatlan.
- Na és hogy hívják?
- Illésnek. (Huhh, Énokra mit kapnék!)
- Illés! Illés! - szólongatni kezdi.
A drága, okos gyermek nem foglalkozik a némberrel, aki gondolom, ettől még gügyének is hiszi a neveletlen mocskos kisdisznó mellé.
Próbálok eloldalogni a szépirodalom felé, a némber még egyszer megállít.
- És cumija miért nincs?
Elszabadulok, botrányos személyemet elsüllyesztem a klasszikusok között, de hallom, hogy a pultnál is én vagyok a téma:
- Négykézláb mászkált a gyerek! Maga ezt engedte a gyerekének?!
Elkészülök, megyek a pulthoz a 6 könyvből álló toronnyal (ebből 4 gyerekkönyv), a némber már halad kifelé, de még egy utolsót belém döf:
- Anyukának hogyhogy van ennyi ideje olvasni?!

Az a fránya APG!

Utolért a kórság, ami előbb-utóbb minden szülőt leterít: AnnaPetiGergőnek hívják.

Énoka hozza (a héten immár 180-adjára) a könyvet, mi több, a Könyvet, sőt A KÖNYVET, beül az ölembe.
- Anya, olvasd ezt! - és felcsapja (180-adjára) az első mesénél.
Anya próbálkozik:
- Énu, most olvassuk visszafelé, az utolsóval kezdünk! (merthogy egy ültő helyünkben ritkán jutunk el odáig, bár a Könyv 225 oldalas mivolta ellenére jó párszor (vagy legalábbis többször, mint szerettem volna) megtörtént már)
- Nem, Anya, ezt olvasd!
- És az autómosós? Mit szólnál az autómosóshoz? (ezt a mesét szeretem, mert sose mulaszt el emlékeztetni, milyen ocsmány állapotban van a kocsi)
- Nem, Anya, ezt olvasd!
- Húú, elfelejtettem, hogy is van a verébfás mese! (pedig akkora fordulatok vannak benne, hogy csak na!)
- Anya, olvasd ezt!
- És a Blagovesztenszka-templom nem érdekel? (a 116. oldalon szerepel, addigra elgyötört agysejtjeimnek ez egy kiejthetetlen szóvá válik, Máté pedig kárörvendve figyeli küzdelmemet)
- Nem! Ezt olvasd!
És Anya megtört hangon, kicsorduló könnyekkel, 181-edjére is olvasni kezdi:
- "Öltözzünk gyorsan! Minél hamarabb elindulunk, annál hamarabb odaérünk Szilvásváradra!"

APG szerencsére szerdán visszatér a könyvtárba, remélem, Énoka feldolgozza a veszteséget (a magam részéről nincsenek kételyeim).

Énoc, az öntudatos

Illéske lelöki a távirányítót, ráül és így misztikus módon a mesecsatornát sikerül bekapcsolnia.
Énoka extázisba esik.
- ÓóóóÓóóÓóóó!!! Tévééé!!!! Éljen a tévé!!! Ez jó!!! Ez jó nekem!!! (nagyon ritkán jut ehhez az élményhez)
Felveszi a távirányítót, elteszi jó messzire. Intően néz rám:
- Anya, ezt elteszem. Ez most nem kell!!!
Bevetődik a fotelbe és boldogan bambul :)

Mátéval a Nagy Családi Túrórudi-rejtélyt vitatjuk (hová tűnt a multipackból az ötödik rudi), Énu rákapcsolódik a témára és túró rudit követel.
Kap. Illés idegállapotba kerül a nyilvánvaló igazságtalanság láttán.
Énuban felbuzog a szánalom:
- Anya, Illés is kér. Illés is kapjon túró rudit! Anya, hozzál neki is!
Megadóan elindulok a hűtő felé, mire:
- Jól van, Anya! KÖSZI!

A fene nagy önbizalomnak viszont nyoma sem volt a heti nagy kalandnál:
Felfelé liftezéskor Énoka még azelőtt megnyomta a gombot ("Énok lakásához az ötöst kell megnyomni! Ha lefelé megyünk, a nullást nyomom meg!"), hogy én is beszuszakoltam volna magam ő és a batár babakocsiban tanyázó Illés után. A lift pedig, ami nem tűr totojázást, mint azt számtalan becsípett fenék bizonyítja, menten elindult velük felfelé.
Ki is tört a gyalázat: Énoka velőtrázóan üvöltött, én meg lentről ordibáltam megnyugtatónak szánt szavakat. Aztán a szintén aggódva kuksoló Illéske végre visszaérkezett hozzám, és mehettünk megmenteni a szegény elveszett párát :)

Okos fiak

Beszélgetés Illóccal az ebéd végén:
- Eszel még, cica?
- Nem. (fejrázás)
- Szeretnél kiszállni a székből?
- Igen. (bólogatás)

Ezen kívül az apakultusz nála is kitört: napjában többször emeli a kezét a füléhez "Apa, Apa" kíséretében, hogy felhívja Apát, és ha megszólal a kaputelefon (akár más lakásban) már kotor is reménykedő arccal és Apázva az ajtóhoz.

Énoka pedig két nagy hőstettet hajtott ma végre:
Megtalálta Illóc elveszett fél pár cipőjét! (azt nem sorolom az okosságok közé, hogy lépten-nyomon lehánt magáról sapkát, cipőt, zoknit a kis sztriptíztáncos) Én el is mentem mellette, de ő kiszúrta egy kuka tetején.
Azután pedig egyedül bement a pékségbe, köszönt, kért két zsömlét, odaadta a pénzt, átvette a csomagot, köszönt és kijött. (és közben néha kiszólt nekünk, hogy "Anya, Illés nem jönnek! Énok egyedül kér!")

Illés 13 hónapos!

Súly, hosszúság
78 cm, a súlyt nem tudjuk, de mintha pufókabb lenne.

Napirend
1 alvás, de még mindig nem szokott hozzá. Az éjszakák megint nem valami nyugodalmasak, 3-4-szer is kel.

Képességek, játékok
Elkezdett kísérletezni az állással, kapaszkodva elengedi magát és álldogál pár másodpercig, hogy aztán röhögve lehuppanjon. Szépen épít. Kedvenc játékok: labdázás, autózás, brümm-brümm kíséretében, lépcsőzés, muzsikálás, torna. Folyamatosan szövegel, a "pápá Apát" teljesen értelemszerűen használja, azt is mondja, hogy "igen", bár válogatás nélkül a kérdő hangsúlyra. Fejcsóválva "nem"-et is mond, de még az is elég random. Amikor nyűgös, azt mondja, hogy "ding-ding", amikor akar valamit, azt, hogy "bum-bum", amikor pedig szopiközelbe kerl, azt, hogy "háháá!" :) Ahogy Énoka ebben a korában az üvegcsék megszállottja volt, Illóc a fedelekkel, kupakokkal van így.

Egészségi és étkezési ügyek
4 fog, és nem látszik újabb. Az ékezésben viszont mintha áttörés következett volna be, egész jól eszik és olyan dolgokat is, amit eddig nem (hús, krumpli). Már zöldségleveseket is hajlandó enni, de csak akkor, ha van benne tejföl vagy tejszín. Kedvenc étele a túrórudi, kifejezetten felháborodik, ha mondjuk talál a kukában egy üres csomagolást, akkor meg főleg ha valaki az ő bevonása nélkül szeretne bűnözni. A szokásos délutáni gyümölcspüréjét önkiszolgálóan veszi ki a fiókból és hozza oda nekünk.
Valaki mindig náthás, vagy leginkább mindketten. De Énoka végre megtanult orrot fújni!

Egyéb apróságok:

Máté kérdezi reggel:
- Illéske éjszakája milyen volt?
Mivel Illéske négyszer kelt és akkor is kellemetlenkedett, szaranyai válaszom kapásból:
- Illéske elmehet a csudimudiba. (South Park)
Mire Énok:
- Én is jövök!

Harci festés (sajnos a falra is bőven jutott belőle :()

 Meghurcolt ártatlanság

Már nagyon ügyesen épít

 Szőke herceg fehér lovon

Énu leleménye: tévéznek! :)

Énu másik leleménye: a lámpa fénycsövét mikrofonnak használva énekel.

Mihály-napi búcsú, Kispest

Búcsúban voltunk, a ferencvárosi rendezvények kifejezetten kifinomultak ehhez képest (pedig az utolsón fejszés támadás is volt), ez viszont az igazi bazári hangulatot árasztotta.

Illéske nem is igazán volt otthon a terepen, így ő csak nyomokban fedezhető fel a képeken.

Körhinta - Énu már készül az obligát puszidobásra

Ugrálóvár

Másik körhinta

Pacsi Illéssel

Pacsi után Papával

Sikertelen PACIfikálási kísérlet, haha