Játszótérre menet folyamatosan hallgatom, hogy:
Jekyll: Menjünk a játszótérre!
Hide: Nem akarok játszótérre menni!
Jekyll: Menjünk a játszótérre!
Hyde: Nem akarok játszótérre menni!
És így tovább. A litániát csak az tarkítja, amikor előkerül a kínos bogyókérdés:
Jekyll: Narancssárga bogyót szeretnék! (kap)
Hyde: Nem kérem!!! (eldobja, összenyomja)
Néha pedig közbeszól egy harmadik szereplő (Frankenstein?), miszerint: Piros bogyót akarok!!! (amelyet aztán eldob, összenyom)
Jekyll aranyos, barátságos és kommunikatív:
Anyuka: Honnan van neked ilyen szép autós sapkád?
Jekyll: Anya vette! Anya volt! (ennek örülök, mert a szülei közül minimum én tök mulya voltam kisgyerekként)
Anyuka szedi össze a homokozójátékaikat, Énoka segít neki pakolni a szatyorba. Két nagy darabhoz érnek.
Anyuka: Ezek szerintem nem fognak beleférni.
Jekyll: Megpróbáljuk, jóóó?? - és tényleg beférnek.
Szintén Jekyll-i lelemény első verse, amit gyakran mondogat ritmusosan:
Megérett a szilva
Megérett a meggy!
Hyde-i megnyilvánulásai nem ilyen kedvesek, ő fellöki, megrugdossa és üti Illést, édesanyja fejéhez matchboxot vág suhanó lendülettel, toporzékolva hisztizik és teljes erőbedobással butáskodik.
Egyéb okosság:
Mátéval Bogyó és Babócát olvasnak:
- Énok, a kukac tud rollerezni?
- Nem. Túl kicsi.
Kis töprengés után:
- Nincs keze-lába.
És hogy Illóc se maradjon ki: pont nemrégiben örvendeztem itt is, hogy Énoka végre megtanult orrot fújni - Illéske már most erőfeszítés nélkül hozza ezt a mutatványt :) (kevésbé hallatszik a videón, de tényleg kifúj az orrából)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése