Utolért a kórság, ami előbb-utóbb minden szülőt leterít: AnnaPetiGergőnek hívják.
Énoka hozza (a héten immár 180-adjára) a könyvet, mi több, a Könyvet, sőt A KÖNYVET, beül az ölembe.
- Anya, olvasd ezt! - és felcsapja (180-adjára) az első mesénél.
Anya próbálkozik:
- Énu, most olvassuk visszafelé, az utolsóval kezdünk! (merthogy egy ültő helyünkben ritkán jutunk el odáig, bár a Könyv 225 oldalas mivolta ellenére jó párszor (vagy legalábbis többször, mint szerettem volna) megtörtént már)
- Nem, Anya, ezt olvasd!
- És az autómosós? Mit szólnál az autómosóshoz? (ezt a mesét szeretem, mert sose mulaszt el emlékeztetni, milyen ocsmány állapotban van a kocsi)
- Nem, Anya, ezt olvasd!
- Húú, elfelejtettem, hogy is van a verébfás mese! (pedig akkora fordulatok vannak benne, hogy csak na!)
- Anya, olvasd ezt!
- És a Blagovesztenszka-templom nem érdekel? (a 116. oldalon szerepel, addigra elgyötört agysejtjeimnek ez egy kiejthetetlen szóvá válik, Máté pedig kárörvendve figyeli küzdelmemet)
- Nem! Ezt olvasd!
És Anya megtört hangon, kicsorduló könnyekkel, 181-edjére is olvasni kezdi:
- "Öltözzünk gyorsan! Minél hamarabb elindulunk, annál hamarabb odaérünk Szilvásváradra!"
APG szerencsére szerdán visszatér a könyvtárba, remélem, Énoka feldolgozza a veszteséget (a magam részéről nincsenek kételyeim).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése