Beszélgetés Illóccal az ebéd végén:
- Eszel még, cica?
- Nem. (fejrázás)
- Szeretnél kiszállni a székből?
- Igen. (bólogatás)
Ezen kívül az apakultusz nála is kitört: napjában többször emeli a kezét a füléhez "Apa, Apa" kíséretében, hogy felhívja Apát, és ha megszólal a kaputelefon (akár más lakásban) már kotor is reménykedő arccal és Apázva az ajtóhoz.
Énoka pedig két nagy hőstettet hajtott ma végre:
Megtalálta Illóc elveszett fél pár cipőjét! (azt nem sorolom az okosságok közé, hogy lépten-nyomon lehánt magáról sapkát, cipőt, zoknit a kis sztriptíztáncos) Én el is mentem mellette, de ő kiszúrta egy kuka tetején.
Azután pedig egyedül bement a pékségbe, köszönt, kért két zsömlét, odaadta a pénzt, átvette a csomagot, köszönt és kijött. (és közben néha kiszólt nekünk, hogy "Anya, Illés nem jönnek! Énok egyedül kér!")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése