Státusz

Túlvagyunk a hivatalos státuszon: 4,6 kg és 57 cm (születéskor: 3,69 kg és 55 cm, és 3,51-gyel mentünk haza). A doktor úr pedig azzal kommentálta, hogy "szép, jól fejlett és jól táplált kisbabánk" van, amivel be is lopta magát a szívembe, olyan ritkán lehet kedves dolgokat hallani orvosoktól. Máté szerint olyan, mintha egy operettből lépett volna ki, remélem, továbbra is ilyen jól hozza majd a jóságos doktor bácsi figuráját.
Kaptunk pár tennivalót is: csípőszűrésre menni, utánanézni egy fizetős ultrahangszűrésnek és a Rota-vírus védőoltásnak, és sajnos a szemészeten is jelenésünk van: a bal szeme a születése óta váladékozik kisebb-nagyobb mértékben, ami könnycsatorna-elzáródásra utal. Egy szondával tágítják majd ki, amitől előre megszakad a szívem. Állítólag a babák 6%-a születik így, de Lica és Mimus is átesett ezen, tehát ez nyilván valami Varga-féle csökevény. Evolúciósan megnézhetjük magunkat.
Ezzel együtt felvillanyozó élmény volt a szakadó esőben megejtett dokilátogatás, mert reggel legszebb álmomból felriadva egy jókora csomag várt a peluban (le is mértem, majdnem 30 deka volt, ha ez bent marad, biztos megint "túletetett"-nek minősítették volna), ami egy elég explicit ómen volt a délelőtt további részére nézve. Többórás bömbi volt a program - végül az a biztató felfedezés zárta le, hogy a csatos hordozó szintén áramkör-megszakító funkcióval rendelkezik, szerintem még az evésről is lemondott volna annak fejében, hogy egész nap rajtam csünghessen, pedig ez nála nagy szó. Még szerencse, hogy az anyasági hormonkoktélban tuti van egy komponens az angyali türelemre vonatkozólag is.

6 órával később:
Mottó: "Aki felmagasztalja magát, megaláztatik" (Lk 14,11) 

Az este hasonló szellemben telt, úgyhogy az biztos, hogy az arkangyali fokozat nincs meg.
De most már magát ártatlannak tettetve alszik, mi meg fohászkodunk.
És ebben a pillanatban felsírt! Jajj! :)

Ihletett alvás

Balett

A gondolkodó felborult

Petymeg (a tejkiütések miatt)

Tánc

(Máté érdeme)

Kánkán

MC Hammer

Egy hónapos!

Egy hónapos lett Éni, és mi szívből gratulálunk neki és magunknak is, hogy ilyen jól megcsináltuk :)
A hivatalos paramétereket még nem tudjuk, csak csütörtökön megyünk dokihoz - mi ügyesnek és nagynak látjuk (az egyik rugiját már kinőtte, és több nyakát már nem lehet begombolni a tokagyűrűktől), biztos nem lesz gond.

Egy kis szubjektív státusz:

Képességek:
- Értelmezi a világot: ha azt reméltem pár hete, hogy felfedezte bennem az emberi lényt, tévedtem - azt fedezte fel, mi az összefüggés köztem és az ellátmány között. Még az apja öléből is kajánul mered rám, és közben cuppog és nyammog - elég kényelmetlen érzés.
- Van humora: ugyan még csak az altesti humorig jutott el - ha énekelünk neki vagy beszélünk hozzá, a sor végén "ráhúzza a tust".
- Mosoly: egy telivér mosollyal már megajándékozott, de utána bukott egy jó nagyot (a következtetés levonását mindenkire rábízom).
- Titkos áramkör-megszakítóval rendelkezik: de csak véletlenül sikerül aktiválni. Egy nehezebb altatás során Máté szíve hajlamos megolvadni, és kivenné a kiságyból, míg az enyém kőből van, és a végtelenségig simogatnám inkább odabent. Múltkor is, hosszas leee-zés után Máté: Hadd vegyem ki, így soha nem fog megnyugodni Én: már számos alkalommal sikerült megnyugodnia anélkül is. Abban a pillanatban elhallgatott és elaludt. De kibírtam naugyézés nélkül! 
- Vannak preferenciái: szeret hason aludni, ez egy újabb dolog, amire azt mondtam előzőleg, hogy nem fogjuk engedni, de ez is áramkör-megszakítóként tud működni, úgyhogy hagyjuk, és örülünk, hogy van légzésfigyelő. Kifejezett nézegetős kedvence még nincs, kivéve talán a rácsvédőjén lévő birkák barikák (néha nem jön alapból a szülői nyelv) hajnali 4-kor. A zajra nem érzékeny, de a flakonropogtatásra és a cuppogásra összerezzen (utóbbi kölcsönös, lásd első pont).

Mi változott (a mindenen kívül):
- lábujjak bravúros használata: nem gátolhat semmiben, ha nincs kezem, semmi nem akadály, legyen az telefon, könyv, vizesflakon.
- új rekord a 2048-ban (remek telefonos játék): már eljutottam 8192-ig. Mivel a továbblépés reménytelennek tűnik, persze így lőttek a fergeteges éjszakai szórakozásnak, pedig reméltem, hogy kihúzom a fogzásig. Lehet, hogy lábujjakkal kéne újrapróbálnom?
- Máténak való kiszolgáltatottság: neki kellett vennie nekem hajcsatot és gombos ingeket is. Szépen teljesítette a feladatot, de az ingek mind kockásak - remélem, Éni felnőttkorára kinövi a fixációt, és nem fogja a fogát csattogtatni, ha meglát egyet.
- Türelem: azt hiszem, a sztoikus türelem és a monotóniatűrés alapvető ebben a műfajban. Én, aki köztudottan nem vagyok a hangok nagy barátja, képes voltam egész nap rádiót hallgatni (a műsor érzésre 3 óránként ismétlődik), és végül is csak ez a szám 15-ödszöri meghallgatása verte ki a biztosítékot, igaz mondjuk, hogy azóta nem hallgatok rádiót.

Altatás és dédelgetés

(ez a cím mintha a Büszkeség és balítélet babakiadása lenne)

Érdekes, hogy milyen könnyen át lehet sodródni a "szuperül boldogulunk" állapotból a "valamit rosszul csinálunk"-ba. Ezt most nálunk az 5 napon belüli harmadik problémás altatás váltotta ki, amikor nagykönyv szerint azonnal felpattant a szeme, amint a kis teste a matrachoz ért, és hosszas méltatlankodásba kezdett. Pedig gondolom, van olyan háztartás, ahol ez az általános, de az ember könnyen elveszti a realitásérzékét, főleg ha a kísérőzene a szegény elárult kisded kétségbeesett bömbölése.
Rögtön félre is dobtam az aktuális romantikus regényt, hogy feldolgozzam a szakirodalmat, babagondozási könyvek formájában, de ellentétben a jó kis internettel, ezek csak megzavartak. Egyrészt mindegyik fellebbezhetetlenül hangoztatja a maga megközelítését, ami márpedig 3 féle lehet:
- kötődő nevelés - a baba diktál, ha enni akar, egyen, ha kényeztetődni vágyik, vegyük fel, ringassuk stb.
- suttogó - ez a pragmatikus szemlélet, amelyben fontos a baba jelzéseinek felismerése, de a napirend is
- poroszos - erre nem is vesztegetek több szót, ez az, amit mi akkor is képtelenek lennénk betartani, ha akarnánk

Másrészt pedig nem adnak egyértelmű választ bizonyos kérdésekre: nappal is a kiságyban aludjon? Ehet altatás előtt?

Mi eddig a KN és a suttogó között lavíroztunk. Tartok tőle, hogy a KN-hívőknél alapvetés lenne az együttalvás (és az ősanya-láng a szemekben), míg a suttogósoknál a következetesség, ami eddig nálunk nem hatotta át a mindennapokat.
Na de ennek vége!
Mivel a zokogás számos alkalommal harsant fel újra, módom nyílt azonnal alkalmazni is a suttogó néhány trükkjét és végül is talán működni látszottak. A bebugyolálás, a ritmusos simogatás és a susogás ("mi van, ereszt a fejed?") több alkalommal vezetett 20 percnyi alváshoz (jóllehet ezt nem tekintem sikernek), kétszer pedig legalább 5 órányihoz.
Úgyhogy ez elég ahhoz, hogy ezentúl megpróbáljunk a suttogó módszerhez adaptálódni és kiépíteni egy nappali napirendet is, ami eddig nem nagyon volt. Nem lesz könnyű, mert kéne hozzá a jelzések felismerése, amiben eddig nem sok előrehaladást tettem (illetve már tudom, melyik fajta nyökögésből lesz garantáltan sírás, de akkor már mindegy), illetve le kéne építeni néhány élvezetes KN-eszközt, amihez nincs sok kedvem.
A vállonlógást már eleve mérsékeltük, mert sajnos tényleg igaz, hogy jobb, ha nem szokik hozzá valamihez 4 kilósan, ami 10 kilósan már kivitelezhetetlen lesz. Pedig olyan jó volt, egyrészt olyan jó érezni a kis meleg szuszogó csomagot, másrészt tuti módszer a lecsillapításra, harmadrészt pedig önbizalomtuning, hogy varázsanya működik.
De most azt hiszem, fel kéne áldozni a nap fénypontját is, a délutáni együttalvást a kanapén, ami pedig nagyon meghitt és szeretetteljes szokásunk (még akkor is, ha mindig letúr). Hát ettől nagyon berzenkedem, és hangos a hang a fejemben, hogy miért akarok egy olyan nőre hallgatni, aki bevallottan cumifanatikus (ami tőlem nagyon távol áll).
Írta is a könyv, hogy a kisbaba nem játék meg élvezeti cikk, hanem ajándék, amit kölcsönbe kaptunk, de én akkor is önző módon meg akarok merítkezni a finom babaillatában és élvezni a közelségét.
Szóval fel suttogásra meg napirendre, de a közös szunyából nem engedünk! :)

Hát ez volt a szülői szerencsétlenkedés krónikája 1., folytatása következik :)

   

Nevek

A gyerkőcöt rengeteg névvel illetjük, erről jöjjön egy kis képes ízelítő.
Páran latolgatni szokták, hogy melyikünkre hasonlít, szerintünk egyelőre egyikünkre sem, illetve rám annyiban, hogy nagyon nem fotogén :) 

Professzor úr (eredetileg Őrült Professzor volt, de tisztelnünk kell őt. Ez a kép egyébként rettentő, nagykorában nem fogja megköszönni.)

Hókuszpók

Kismongúz

Kukacujjú (a kis hurkakarkötője is aranyos)

Ezeken felül vannak különösebb magyarázatot nem igénylő nevei is, mint Babanyúl vagy Csüngőmajom. Illetve a hangjai alapján Röfögény vagy Kotkodács. Van még egy különleges hangja, ami leginkább arra hasonlít, mint amikor a Jurassic Parkban csattognak a kis velociraptorok (és ő nem kevésbé félelmetes, mert soron kívüli szopira szokott vele célozgatni), de mint mondtam, tiszteljük őt :)
Ha ez nem így lenne, akkor ez is szerepelne az összeállításban:

Hruscsov elvtárs

Amire a megfelelő válasz nyilván ez lenne:

A napirendről

A napirend a magamfajta control freak számára nagy álom, és ugyan még kicsi hozzá, de azért van néhány lanyha próbálkozás.
A munkahelyen az éves célmeghatározásnál mindig agyalás volt SMART-célokat (konkrét, mérhető, kihívást jelentő, reális, időben behatárolt) megfogalmazni, de most végre ez nem gond többé, íme egy személyes célkitűzésem: minden nap 11-re felöltözve, megreggelizve és fogat mosva lenni.
A nap egy éjjel 2-3-4 órai etetéssel kezdődik, ami általában egy áldott 5 órás alvást követ. Közben olvasok, és bár mondhatnám, hogy szépirodalmat, de nem, romantikus regényeket, amik ráadásul nem is jók, de legalább nem nagy veszteség, ha a kómában elsiklok valami felett (azért az feltűnt, amikor valaki az 1 hónapos csecsemője mellett döbbent rá, hogy várandós a kistesóval). Azon még lehetne dolgozni, hogy meddig tart a menet, mert az átlag másfél óra mindennel együtt. De cserébe jön egy újabb 4-5 órás alvás! A reggeli evésnek mindig úgy állok neki, hogy utána még alszunk egyet közösen, de vagy mégis törődést igényel, vagy engem csábít el a magányos reggeli luxusa. Ezután viszont minden kiszámíthatatlanná válik: vagy a szopi-csüngés-nyügi jegyében telik a nap, vagy lehet játszani, tornázni, sétálni, énekelni is. Utóbbiban szintén fejlődhetnék, de gyerekdalokból sajnos még nem elég széles a repertoárom egy tisztességes műsorhoz. Ugyan ma már frászt kapok, ha a színházban dalra fakadnak, de ifjú koromban szerettem a musicaleket, és még most is betéve tudom egy csomónak a szövegét. Énekelgetés közben pedig rendre meghatódom, hogy milyen édes kicsikénk van :)
Fél 5-kor elkezdjük aktívan várni Mátét, és jó esetben Váratlan utazás-nézéssel ütjük agyon az időt (ami tök jó, csak már láttam párszor). 6 körül ő is befut, én pedig átadom neki a stafétát, hogy egy röpke időre emberré váljak. 8 körül fürdetés, evés, és ha minden jól megy, a szülőknek van 2 órája egymásra.  
Ugyan nem a miénk a kultúra fellegvára, a hasznos tennivalók listája pedig egyre csak bővül, de azért jól boldogulunk, szerencsések vagyunk.
Visszatérve a munkahelyre, az utóbbi pár évben már nagyon zavart, hogy semmi kézzelfogható eredménye nincs a munkámnak, csak számokat bűvölök, hát most jó visszatérni a (kicsit lassú tempójú) valóságba és a Maslow-piramis alsó traktusába. A kis húsgombócnál pedig jobb eredményem sose lesz :)

Varázslat

A napjaink tele vannak varázslattal, már a születés eleve felfoghatatlan csodáján túl.
Pl. néha varázsanya vagyok (rögtön egy pc jelölt a *** helyére), amikor a sírást a közelségem megszünteti.
Vagy vannak a varázspatentok, amikor az öltözködés miatti felháborodás alábbhagy, amint bekapcsoljuk a body alsó patentjait.
Ő is szokott varázsolni, amikor elmélyülten bámul, és a kezével titokzatos mozdulatokat tesz.
A Groovehouse Hajnal című száma sem lesz már nekem ugyanaz, mert egyszer egy youtube-baleset miatt azt énekelgettem neki, miközben tornáztunk meg dédelgettem, és persze jól meghatódtam.
Tegnap pedig különleges pillanat volt, amikor hosszasan tanulmányozott meg nézett a szemembe, és azt képzeltem, hogy végre felfedezte bennem az emberi lényt a mozgóbüfé mögött :) 

Je suis *** anya

A szaranyás poszt félreértéseinek eloszlatására: dehogy érzem magam szaranyának. A voltaképpeni cél (a gyermek életben tartása) maradéktalanul teljesül, sőt szerintem a gyermek elégedett, a mi hangulatunk pedig kiegyensúlyozott. A napirend ugyan random, de az esték-éjszakák elég jól (=kiszámíthatóan) alakulnak, még pár óra együttlétet is sikerül leszakítani kettecskén, ami jó megelőzője a begőzölésnek, legalábbis nálam. Szépen eszik, alszik (a felsorolás harmadik elemét sajnos nem tudom idebiggyeszteni, mert már megint 2 napja várjuk az áldást), ha sír, jó hatásfokkal meg tudjuk nyugtatni, és egyre szebb, cukibb és okosabb és tokásabb. Úgyhogy minden kerek, szép a világ :)
De azért pár disclaimer:
- nem tudom, mi a blog célja, de biztos nem az események dokumentarista feldolgozása, mert az unalmas
- a szirupos történetekre szintén senki nem kíváncsi. Ezt jól példázza egy híradó, ahol 20 percet visznek el a bal- és bűnesetek, míg a cuki állatos sztorikra csak 2 perc jut. Anno Mátét is fel kellett kérnem a csajos hétvégék előtt, hogy kövessen már el valamit, hogy legyen min csámcsogni :)
-  lehet, hogy úgy tűnik, de nem aggódom, hanem elfogadok dolgokat (lásd keresztényi magaviselet!). Hiába értik úgy a könyvek és a csecsemősnővérek, hogy az igény szerinti szoptatás vagy azt jelenti, hogy 3 óránként eszik, vagy azt, hogy folyamatosan a csecsen lóg, ha ő mostanában úgy gondolja, hogy minden második étkezés után 1 órával repetázni szeretne, az nekem rendben van, sőt örülök is neki, mert cserébe utána 4-5 órát alszik, és ez egy fair ajánlat, főleg éjjel.
- évek óta olvasok gyereknevelési blogokat és fórumokat, és tudom, hogy a bezzeganyák és a szaranyák közti harc antagonisztikus, és definíció szerint csak szaranyák létezhetnek. De ha valaki kevésbé járatos a témában, annak tényleg provokatív lehetett a felvetés, elnézést érte.
- intettek, hogy a blog veszélyes dolog, mert véleményeket fog generálni. Igyekszem ezt is elfogadni, és mindenkit felhatalmazok, hogy a *** helyébe azt helyettesítsen be, amit szeretne :) A magam részéről büszke és boldog anyuka vagyok!

Pár kép

Itt egynapos volt:

Ugyanaz a beállítás és ruha 15 naposan:

Minden dimenzióban nyúlt a feje :)

Egy nagyon vicces fürdőzős kép, a hasát kell nézni:

Elégedett fiúk:

Szaranya

(ha valakit zavarna a szóhasználat: a szaranya bevett terminus technicus azokra, akik nem felelnek meg a divatos anya-ideálnak. Ez az ideál egyaránt hordoz KDNP-s és hippis vonásokat, tehát a feladat nem könnyű. Akiknek saját bevallásuk szerint mégis sikerül, azok a bezzeganyák)

15 nap után már begyűjtöttem néhány szaranya-pontot:
1. annak ellenére, hogy sikerrel, zokszó nélkül és többnyire örömmel szoptatok, ijesztőnek találom a gondolatot, hogy a szoptatás "második természetemmé váljon" (idézet szakirodalomból). Sőt, már volt, hogy visszaszámoltam féléves koráig, amikor abba lehet hagyni, amíg Csilla fel nem világosított, hogy az nem fél, hanem egy év.
2. nem tudom megkülönböztetni a sírásait. Mindig csak leee-leee van. Így hát sorrendben próbálkozunk a szórakoztatás (nem működik), simogatás (nem működik), vállonlógás (néha bejön), hasunkon altatás (rendszeresen bejön) és végső soron a szopi (tuti siker) bevetésével.
3. ma éjjel fél 3-kor bepöccentem. Egyszerűen igazságtalannak találtam, hogy 40 percet szopizik, olyan mohón, hogy fáj, majd alvó állapotban beteszem a kiságyba, hogy 5 perc után felserkenjen, ordítson és kaját követeljen. Majd eszik, mintha most enne először, és az obligát karmolást rugdosódással egészíti ki. Majd ártatlanul és éberen nézeget, és 20 percnyi vállonlógás után elszenderedni látszik. De nem, mert hamarosan felsír. Én konokul nem szállok ki az ágyból, azzal a hátsó gondolattal, hogy hátha Máté felébred és beveti magát (de nem, a másik áruló), de csoda történik, szaranyaságom diadalmaskodik: a sírást átmenet nélkül mély csend váltja fel, és ki kell lopóznom, hogy megnézzem, a légzésfigyelő ellenére minden rendben van-e. 5 órát alszik, és reggel frászt kapok, mert oldalt fekszik, de a feje az ellenkező irányba néz.

A lista bővülni fog.

Ha az anya-ideálhoz nem is, a keresztényi magaviselethez viszont közelebb kerültem, mert már megértek és elfogadok az égvilágon mindenkit:
- aki császármetszést kér
- aki epidurált kér
- aki szülés közben ordít, mint a sakál 
- aki nem szeretne rooming-int
- aki nem szeretne szoptatni
- aki cumit ad
- aki együtt alszik
- aki néha hagyja sírni
- és aki néha nagyon-nagyon mérges a kisbabájára.

Eddig még csak a sakált és a mérgelődést húztam be, de ki tudja, mi jöhet még :)

Az első két hét

17 biztos jel, hogy anya vagy

1. Nem elrohansz a hányás elől, hanem felé iramodsz.

Hát ez talált, tegnap ujjongásban törtem ki, amikor láttam, hogy a várva várt megakaki már a rugi derekát áztatja csendben.
Ekkorra már régesrég túlvoltam a "2 hetes baba nem kakil" google-keresésen, és a vonatkozó szakirodalom fellapozásán. Az internetben az a jó, hogy bármilyen problémáról tökéletesen ellentétes véleményeket olvashatok, és elég csak a nekem tetszőeket kiválogatnom, hogy megnyugodjak. Minden napra jut valami izgulnivaló, igaz ugyan, hogy 1 nap után szinte mindegyik okafogyottá válik, dehát nekem is kell egy kis szórakozás. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a gyerek normális, még akkor is, ha keveset/sokat eszik/alszik/kakil/sír/bukik/van ébren/hámlik/bandzsít stb., és talán az anyja is az, hogy mindennek utánanéz :) 

Visszatérve a kakira, a közbeszéd szerint a férfiak borzadnak ettől a témától, pedig Máté ugyanakkora örömmel fogadta a hírt, mint én. Igaz, hogy nem volt itthon, hogy lebonyolítsa a zuhanyzást és a tisztogatást, de amikor a közelben van, legalább annyira foglalkoztatja, hogy a pelusból kiszűrődő infernális hangok mit jeleznek, mint hogy a Real győz-e a hétvégén az Atletico ellen (tuti nem).
Ez az egész szülős-gyermekágyas időszak eleve a totális gátlástalanság kora, amiben a Babanyúl bélmozgása csak a legenyhébb elem. Mindketten olyan dolgokat tudtunk meg rólam, amikre szerintem egyikünk sem volt kíváncsi - remélem, ez az, ami igazán megerősít egy házasságot :)

Éni baba hízik, a 2 hetes mérlegelésen 45 deka gyarapodást mutatott fel 10 nap alatt. Elhangzott a "túletetés" szó, de nem izgatjuk magunkat ilyeneken, ha éhes, eszik, a hurkái meg aranyosak. De ami ennél is jobb, hogy végre kitörtünk a fogságból, amíg elsétáltunk a méricskélésre, még ha szegény csontjaim kicsit meg is szenvedték a túrát.
Ami pedig a legjobbá teszi az időszakot, hogy állítólag ekkora babát még nem lehet elkényeztetni, úgyhogy lelkifurdalás nélkül vigasztaljuk, dédelgetjük, sőt annak ellenére, hogy még írásba is adtam, hogy nem fog együtt aludni velünk, nincs annál jobb érzés, amikor hozzám bújik, azonnal megnyugszik, és együtt alukálunk pár órát (bár még csak a kanapén bűnöztünk, a szülői ágy egyelőre tartja magát).
A hízáson kívül is látszik, hogy fejlődik: a szemét már nagyra nyitja, nem bandzsít annyit, járatja a tekintetét rajtunk és a fekete-fehér képeken, nő a haja. Na meg a körme, az első szava szerintem az lesz, hogy "nemkarmoljukanyát", esetleg a "pumpapumpa", ezzel szoktam szopi közben serkenteni. Az orrszívózást fel sem veszi, a fejét már próbálja emelgetni. A fürdést gyanakodva élvezi (jogosan, mert utána jön a törölközés), és úgy sír, hogy leeee-leeee :) Mostanában akár 5 órányi alvással is megajándékoz éjszaka, és imádja a simogatást és a vállonlógást. De a legfőbb képessége továbbra is a cukiskodás :)