A hivatalos paramétereket még nem tudjuk, csak csütörtökön megyünk dokihoz - mi ügyesnek és nagynak látjuk (az egyik rugiját már kinőtte, és több nyakát már nem lehet begombolni a tokagyűrűktől), biztos nem lesz gond.
Egy kis szubjektív státusz:
Képességek:
- Értelmezi a világot: ha azt reméltem pár hete, hogy felfedezte bennem az emberi lényt, tévedtem - azt fedezte fel, mi az összefüggés köztem és az ellátmány között. Még az apja öléből is kajánul mered rám, és közben cuppog és nyammog - elég kényelmetlen érzés.
- Van humora: ugyan még csak az altesti humorig jutott el - ha énekelünk neki vagy beszélünk hozzá, a sor végén "ráhúzza a tust".
- Mosoly: egy telivér mosollyal már megajándékozott, de utána bukott egy jó nagyot (a következtetés levonását mindenkire rábízom).
- Titkos áramkör-megszakítóval rendelkezik: de csak véletlenül sikerül aktiválni. Egy nehezebb altatás során Máté szíve hajlamos megolvadni, és kivenné a kiságyból, míg az enyém kőből van, és a végtelenségig simogatnám inkább odabent. Múltkor is, hosszas leee-zés után Máté: Hadd vegyem ki, így soha nem fog megnyugodni Én: már számos alkalommal sikerült megnyugodnia anélkül is. Abban a pillanatban elhallgatott és elaludt. De kibírtam naugyézés nélkül!
- Vannak preferenciái: szeret hason aludni, ez egy újabb dolog, amire azt mondtam előzőleg, hogy nem fogjuk engedni, de ez is áramkör-megszakítóként tud működni, úgyhogy hagyjuk, és örülünk, hogy van légzésfigyelő. Kifejezett nézegetős kedvence még nincs, kivéve talán a rácsvédőjén lévő
Mi változott (a mindenen kívül):
- lábujjak bravúros használata: nem gátolhat semmiben, ha nincs kezem, semmi nem akadály, legyen az telefon, könyv, vizesflakon.
- új rekord a 2048-ban (remek telefonos játék): már eljutottam 8192-ig. Mivel a továbblépés reménytelennek tűnik, persze így lőttek a fergeteges éjszakai szórakozásnak, pedig reméltem, hogy kihúzom a fogzásig. Lehet, hogy lábujjakkal kéne újrapróbálnom?
- Máténak való kiszolgáltatottság: neki kellett vennie nekem hajcsatot és gombos ingeket is. Szépen teljesítette a feladatot, de az ingek mind kockásak - remélem, Éni felnőttkorára kinövi a fixációt, és nem fogja a fogát csattogtatni, ha meglát egyet.
- Türelem: azt hiszem, a sztoikus türelem és a monotóniatűrés alapvető ebben a műfajban. Én, aki köztudottan nem vagyok a hangok nagy barátja, képes voltam egész nap rádiót hallgatni (a műsor érzésre 3 óránként ismétlődik), és végül is csak ez a szám 15-ödszöri meghallgatása verte ki a biztosítékot, igaz mondjuk, hogy azóta nem hallgatok rádiót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése