Túlvagyunk a hivatalos státuszon: 4,6 kg és 57 cm (születéskor: 3,69 kg és 55 cm, és 3,51-gyel mentünk haza). A doktor úr pedig azzal kommentálta, hogy "szép, jól fejlett és jól táplált kisbabánk" van, amivel be is lopta magát a szívembe, olyan ritkán lehet kedves dolgokat hallani orvosoktól. Máté szerint olyan, mintha egy operettből lépett volna ki, remélem, továbbra is ilyen jól hozza majd a jóságos doktor bácsi figuráját.
Kaptunk pár tennivalót is: csípőszűrésre menni, utánanézni egy fizetős ultrahangszűrésnek és a Rota-vírus védőoltásnak, és sajnos a szemészeten is jelenésünk van: a bal szeme a születése óta váladékozik kisebb-nagyobb mértékben, ami könnycsatorna-elzáródásra utal. Egy szondával tágítják majd ki, amitől előre megszakad a szívem. Állítólag a babák 6%-a születik így, de Lica és Mimus is átesett ezen, tehát ez nyilván valami Varga-féle csökevény. Evolúciósan megnézhetjük magunkat.
Ezzel együtt felvillanyozó élmény volt a szakadó esőben megejtett dokilátogatás, mert reggel legszebb álmomból felriadva egy jókora csomag várt a peluban (le is mértem, majdnem 30 deka volt, ha ez bent marad, biztos megint "túletetett"-nek minősítették volna), ami egy elég explicit ómen volt a délelőtt további részére nézve. Többórás bömbi volt a program - végül az a biztató felfedezés zárta le, hogy a csatos hordozó szintén
áramkör-megszakító funkcióval rendelkezik, szerintem még az evésről is
lemondott volna annak fejében, hogy egész nap rajtam csünghessen, pedig
ez nála nagy szó. Még szerencse, hogy az anyasági hormonkoktélban tuti van egy komponens
az angyali türelemre vonatkozólag is.
6 órával később:
Mottó: "Aki felmagasztalja magát, megaláztatik" (Lk 14,11)
Az este hasonló szellemben telt, úgyhogy az biztos, hogy az arkangyali fokozat nincs meg.
De most már magát ártatlannak tettetve alszik, mi meg fohászkodunk.
És ebben a pillanatban felsírt! Jajj! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése