A napirendről

A napirend a magamfajta control freak számára nagy álom, és ugyan még kicsi hozzá, de azért van néhány lanyha próbálkozás.
A munkahelyen az éves célmeghatározásnál mindig agyalás volt SMART-célokat (konkrét, mérhető, kihívást jelentő, reális, időben behatárolt) megfogalmazni, de most végre ez nem gond többé, íme egy személyes célkitűzésem: minden nap 11-re felöltözve, megreggelizve és fogat mosva lenni.
A nap egy éjjel 2-3-4 órai etetéssel kezdődik, ami általában egy áldott 5 órás alvást követ. Közben olvasok, és bár mondhatnám, hogy szépirodalmat, de nem, romantikus regényeket, amik ráadásul nem is jók, de legalább nem nagy veszteség, ha a kómában elsiklok valami felett (azért az feltűnt, amikor valaki az 1 hónapos csecsemője mellett döbbent rá, hogy várandós a kistesóval). Azon még lehetne dolgozni, hogy meddig tart a menet, mert az átlag másfél óra mindennel együtt. De cserébe jön egy újabb 4-5 órás alvás! A reggeli evésnek mindig úgy állok neki, hogy utána még alszunk egyet közösen, de vagy mégis törődést igényel, vagy engem csábít el a magányos reggeli luxusa. Ezután viszont minden kiszámíthatatlanná válik: vagy a szopi-csüngés-nyügi jegyében telik a nap, vagy lehet játszani, tornázni, sétálni, énekelni is. Utóbbiban szintén fejlődhetnék, de gyerekdalokból sajnos még nem elég széles a repertoárom egy tisztességes műsorhoz. Ugyan ma már frászt kapok, ha a színházban dalra fakadnak, de ifjú koromban szerettem a musicaleket, és még most is betéve tudom egy csomónak a szövegét. Énekelgetés közben pedig rendre meghatódom, hogy milyen édes kicsikénk van :)
Fél 5-kor elkezdjük aktívan várni Mátét, és jó esetben Váratlan utazás-nézéssel ütjük agyon az időt (ami tök jó, csak már láttam párszor). 6 körül ő is befut, én pedig átadom neki a stafétát, hogy egy röpke időre emberré váljak. 8 körül fürdetés, evés, és ha minden jól megy, a szülőknek van 2 órája egymásra.  
Ugyan nem a miénk a kultúra fellegvára, a hasznos tennivalók listája pedig egyre csak bővül, de azért jól boldogulunk, szerencsések vagyunk.
Visszatérve a munkahelyre, az utóbbi pár évben már nagyon zavart, hogy semmi kézzelfogható eredménye nincs a munkámnak, csak számokat bűvölök, hát most jó visszatérni a (kicsit lassú tempójú) valóságba és a Maslow-piramis alsó traktusába. A kis húsgombócnál pedig jobb eredményem sose lesz :)