2015. február 7., szombat

Szaranya

(ha valakit zavarna a szóhasználat: a szaranya bevett terminus technicus azokra, akik nem felelnek meg a divatos anya-ideálnak. Ez az ideál egyaránt hordoz KDNP-s és hippis vonásokat, tehát a feladat nem könnyű. Akiknek saját bevallásuk szerint mégis sikerül, azok a bezzeganyák)

15 nap után már begyűjtöttem néhány szaranya-pontot:
1. annak ellenére, hogy sikerrel, zokszó nélkül és többnyire örömmel szoptatok, ijesztőnek találom a gondolatot, hogy a szoptatás "második természetemmé váljon" (idézet szakirodalomból). Sőt, már volt, hogy visszaszámoltam féléves koráig, amikor abba lehet hagyni, amíg Csilla fel nem világosított, hogy az nem fél, hanem egy év.
2. nem tudom megkülönböztetni a sírásait. Mindig csak leee-leee van. Így hát sorrendben próbálkozunk a szórakoztatás (nem működik), simogatás (nem működik), vállonlógás (néha bejön), hasunkon altatás (rendszeresen bejön) és végső soron a szopi (tuti siker) bevetésével.
3. ma éjjel fél 3-kor bepöccentem. Egyszerűen igazságtalannak találtam, hogy 40 percet szopizik, olyan mohón, hogy fáj, majd alvó állapotban beteszem a kiságyba, hogy 5 perc után felserkenjen, ordítson és kaját követeljen. Majd eszik, mintha most enne először, és az obligát karmolást rugdosódással egészíti ki. Majd ártatlanul és éberen nézeget, és 20 percnyi vállonlógás után elszenderedni látszik. De nem, mert hamarosan felsír. Én konokul nem szállok ki az ágyból, azzal a hátsó gondolattal, hogy hátha Máté felébred és beveti magát (de nem, a másik áruló), de csoda történik, szaranyaságom diadalmaskodik: a sírást átmenet nélkül mély csend váltja fel, és ki kell lopóznom, hogy megnézzem, a légzésfigyelő ellenére minden rendben van-e. 5 órát alszik, és reggel frászt kapok, mert oldalt fekszik, de a feje az ellenkező irányba néz.

A lista bővülni fog.

Ha az anya-ideálhoz nem is, a keresztényi magaviselethez viszont közelebb kerültem, mert már megértek és elfogadok az égvilágon mindenkit:
- aki császármetszést kér
- aki epidurált kér
- aki szülés közben ordít, mint a sakál 
- aki nem szeretne rooming-int
- aki nem szeretne szoptatni
- aki cumit ad
- aki együtt alszik
- aki néha hagyja sírni
- és aki néha nagyon-nagyon mérges a kisbabájára.

Eddig még csak a sakált és a mérgelődést húztam be, de ki tudja, mi jöhet még :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése