Az első két hét

17 biztos jel, hogy anya vagy

1. Nem elrohansz a hányás elől, hanem felé iramodsz.

Hát ez talált, tegnap ujjongásban törtem ki, amikor láttam, hogy a várva várt megakaki már a rugi derekát áztatja csendben.
Ekkorra már régesrég túlvoltam a "2 hetes baba nem kakil" google-keresésen, és a vonatkozó szakirodalom fellapozásán. Az internetben az a jó, hogy bármilyen problémáról tökéletesen ellentétes véleményeket olvashatok, és elég csak a nekem tetszőeket kiválogatnom, hogy megnyugodjak. Minden napra jut valami izgulnivaló, igaz ugyan, hogy 1 nap után szinte mindegyik okafogyottá válik, dehát nekem is kell egy kis szórakozás. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a gyerek normális, még akkor is, ha keveset/sokat eszik/alszik/kakil/sír/bukik/van ébren/hámlik/bandzsít stb., és talán az anyja is az, hogy mindennek utánanéz :) 

Visszatérve a kakira, a közbeszéd szerint a férfiak borzadnak ettől a témától, pedig Máté ugyanakkora örömmel fogadta a hírt, mint én. Igaz, hogy nem volt itthon, hogy lebonyolítsa a zuhanyzást és a tisztogatást, de amikor a közelben van, legalább annyira foglalkoztatja, hogy a pelusból kiszűrődő infernális hangok mit jeleznek, mint hogy a Real győz-e a hétvégén az Atletico ellen (tuti nem).
Ez az egész szülős-gyermekágyas időszak eleve a totális gátlástalanság kora, amiben a Babanyúl bélmozgása csak a legenyhébb elem. Mindketten olyan dolgokat tudtunk meg rólam, amikre szerintem egyikünk sem volt kíváncsi - remélem, ez az, ami igazán megerősít egy házasságot :)

Éni baba hízik, a 2 hetes mérlegelésen 45 deka gyarapodást mutatott fel 10 nap alatt. Elhangzott a "túletetés" szó, de nem izgatjuk magunkat ilyeneken, ha éhes, eszik, a hurkái meg aranyosak. De ami ennél is jobb, hogy végre kitörtünk a fogságból, amíg elsétáltunk a méricskélésre, még ha szegény csontjaim kicsit meg is szenvedték a túrát.
Ami pedig a legjobbá teszi az időszakot, hogy állítólag ekkora babát még nem lehet elkényeztetni, úgyhogy lelkifurdalás nélkül vigasztaljuk, dédelgetjük, sőt annak ellenére, hogy még írásba is adtam, hogy nem fog együtt aludni velünk, nincs annál jobb érzés, amikor hozzám bújik, azonnal megnyugszik, és együtt alukálunk pár órát (bár még csak a kanapén bűnöztünk, a szülői ágy egyelőre tartja magát).
A hízáson kívül is látszik, hogy fejlődik: a szemét már nagyra nyitja, nem bandzsít annyit, járatja a tekintetét rajtunk és a fekete-fehér képeken, nő a haja. Na meg a körme, az első szava szerintem az lesz, hogy "nemkarmoljukanyát", esetleg a "pumpapumpa", ezzel szoktam szopi közben serkenteni. Az orrszívózást fel sem veszi, a fejét már próbálja emelgetni. A fürdést gyanakodva élvezi (jogosan, mert utána jön a törölközés), és úgy sír, hogy leeee-leeee :) Mostanában akár 5 órányi alvással is megajándékoz éjszaka, és imádja a simogatást és a vállonlógást. De a legfőbb képessége továbbra is a cukiskodás :)