Az első sírás

Mármint részemről, ha nem számítjuk a kórházi hüppögést a nemszopizás, nemalvás, bömbizés és fizikai fájdalmak csúcspontján. A kiváltó ok pedig az volt, hogy a vasárnapi nyüszis este után (amikor rá nem jellemző módon még fürdés közben is méltatlankodott) Máté felvetette, hogy mérjük meg a lázát, az eszköz pedig a rémületes 37,8-at mutatta! Ugyan ebből még le kell vonni fél fokot, de ez is elég volt ahhoz, hogy magamba roskadjak, hogy pocsék anya vagyok, akiben fel sem merült, hogy esetleg beteg lehet. De a szopityú utáni érték már csak 36,6 volt, ekkor már azt a gondolatot kellett elhessegetni, hogy ez nem túl alacsony-e (az segített, hogy Máté 36 fokos hővel és 60-as pulzussal éli a mindennapokat). Úgyhogy valószínűleg azt pótolta be a sírással, hogy mindkét hétvégi kiruccanást szinte egy nyikk nélkül viselte :)
A védőnéni biztos kinevetne, mint múltkor, amikor elpanaszoltam neki, hogy nagyon fáj a fejem: Nincs ma rossz napjuk? Hát, végül is 8 helyett 6-kor kelt... (ugye a 9 órás elalvás után)
Apropó, két tevékenység került fel az esti palettára:
- a fürdés előtti pucérkodás. Akár 20 percet is boldogan elrugózik pelus nélkül. Már kétszer slagolt le engem és a Szent Kanapét, biztos ez a bosszú, hogy még decemberben óriáshasat nem kímélve gyártottam az új huzatot.
- SzuperBabu! Pumatartásban kel útra a hős, hogy felderítse a bűntényeket. Fegyvere a nyállézer.

Státusz és folyó ügyek

Tegnap megvolt a mázsálás, megint felugrott 90 deka, úgyhogy most már 5,5 kiló és 59 cm. Felettébb meg voltak vele elégedve. Ő nem annyira azzal, hogy megkapta az oltásokat, ordított, mint a csuda, a doki bácsi meg is jegyezte, hogy a fiúk ilyen puhányok, a lányok mindig jobban bírják :)
De ettől eltekintve igazi álomkisbaba volt tegnap (is), nagyon jól éreztük magunkat.
Ma viszont már túlvagyok a google-zésen, hogy lehet-e, hogy az oltástól aluszékony (lehet). Illetve figyelmeztettek, hogy a Rota-oltástól megváltozhat a kaki, ez bejött, mert az előző napi adagot még megfejelte kettővel, amire, amióta vezetem a kakinaplót (1 hetes kora óta), még egyszer sem volt példa.
De ezen kívül szerencsére nem látszik úgy, mintha megviselte volna, mosolyba olvadó ásításokat és ásításba olvadó mosolyokat szór. De ha már Apa végre talált magának aggódnivalót, akkor túlesett az első lázmérésen is (jóllehet magához a beavatkozáshoz már volt szerencséje, amikor rutintalan szülőként hagytuk, hogy a védőnő átragassza ránk az izgalmát, hogy nem kakil eleget, és a tanácsára ezzel próbáltuk elősegíteni az ügyet, sikertelenül).
(biztos "too much information" egyeseknek, de talán a kistesónál még hasznos lehet. Persze most nem hiszem, hogy elfelejtjük, hiszen még a Kakamester-díjat is létrehoztuk, hogy kinek a látogatása idézi elő a rakást :) A Kiss- és a Molnár-család holtversenyben vezet :)
Ja és ezek szerint nekem 2 hónap kellett, hogy elhalványuljanak a szülés emlékei, és el tudjam képzelni a kistesót :))

Unokatesók

Vissza szoktam olvasni a MimiLici blogot is, ami Mimus születésétől követi az eseményeket (Licának is volt, de az elveszett a freeblog összeomlásakor :(), hogy lássam, mire lehet számítani, és természetesen hogy jókat derüljek.
Jó látni, hogy visszaköszön egy csomó dolog, pl. hogy a lányoknak is a berregő tehén volt a kedvencük, és hogy Csilla is panaszkodott az elalvás előtti áloműző nyekergésre.  
Készítettem is egy kis képes összeállítást a három dedről, de ebből persze inkább csak az derül ki, hogy mennyi mindent kaptunk kölcsön, amit ezúton is köszönünk! <3
A hajat illetően a közelébe nem ér a lányoknak, de már egyre hosszabb és sötétebb a koponyáján a haj, és gyönyörűséges szempillákat fejlesztett. Ifjabb korában pókszeműnek hívtuk, mert olyan volt, mintha pókot zárt volna a szemhéjai közé, és csak néhány láb lógna ki :) De már dús, hosszú, sötét és göndör.

Kádban, Lica-Mimi-Éni

Kukacos rugi, Lica-Mimi-Éni

Kutyás rugi, Lica-Éni

Csíkos rugi, Lica-Éni

Macis rugi, Mimi-Éni

 

Kantáros gatyó, Mimi-Éni

Nagyon cukik mind a hárman!

Barcelona - Real Madrid 2-1

Képek

Cuki alvás a hintában

Mosolyok

Fejemelés

Portrék

Hajléktalan mackókoma a Kopaszi-gáton

Két hónapos!

Eltelt egy újabb hónap, micsoda nagy ló gyerekünk van már!
A hivatalos státusz csak jövő csütörtökön lesz - nem hiszem, hogy gond lenne a gyarapodással, a vállonlógatás egyre zsibbasztóbb, az 56-os rugikat végérvényesen kinőtte, és már egyre jobban passzol a 62-esekbe.

Képességek:
- természetesen a mosoly :) És most már tényleg nem csak ránk, más arcokra is, sőt ha jól érzi magát, csak úgy bele a nagyvilágba is.
- egyre jobban elszórakozik a játszószőnyegével, pofozgatja is a lógó izéket, aztán lehet, hogy csak elszabadult a keze :) Az eddig nem túl sikeres zenélő forgó is végre fel lett fedezve, akárcsak a hinta, főleg ha kiegészül a ráakasztott kutyaszerű színes lénnyel.
- a fejemelgetés a fő fókusz mostanában, ügyesen is megy neki hasról, szépen ki tudja nyomni magát. A felüléseket még gyakorolnia kell. Egyszer-kétszer a hátáról az oldalára fordult, de lehet, hogy csak véletlen ez is.
- az egyik könyv szerint mérföldkő az, hogy "sírástól eltérő hangokat hallat". Ezt nem egészen értem, mert már egynaposan is pöntyögött valamit (akárcsak minden más gyerek), de azért lejegyzem, hogy a már említett kotkodácsoláson és röfögésen kívül tud valami sikkantás-szerű hangot (játék közben), a vakkantást, azt a hangot, amit a cica ad ki, amikor a farkára lépnek, és azt, amit az eretnek, amikor tüzes vassal sütögetik (na jó, ez sírás, de egy egészen más dimenzió). De én azt a zihálós-hörgős hangocskáját szeretem a legjobban, amit akkor ad ki, ha tetszik neki valami.
- sokszor el tud aludni magától, szépen elkotyog magában (amit elég idegesítő hallgatni az 5 méterre lévő másik szobából, de még győzködnöm kell magam, hogy nem válok kegyetlen anyává attól, ha becsukom az ajtót).

Kedvenc játékok:
- a kanapé párnáinak csíkjait még 2 havi tanulmányozás után sem sikerült megfejtenie, de nem adja fel
- a húzogatós-berregős tehén, ez még sírásmegszakító funkcióval is bír
- de valójában leginkább az arcokat szereti nézegetni, tükörben is a saját magáét
- nem játék, de tuti nyugtató hatású, ha az apukája vállán lógva lépcsőzik. Ringatózni csak akkor szeret, ha jár a hozzá tartozó mondóka is, amit egyszer improvizáltam, és ennek megfelelően rettentő bugyuta lett, de csak ez működik, semmi más.

Napirend (10 hetesen frissítve, for future reference)
- fekvés 8-fél 9 körül
- ébredés 7 körül, szopi
- játék vagy velünk vagy egyedül (forgó) fél 9-ig
- alvás délig (ez meggátol minden baba-mama programon való részvételt), szopi
- játék 1 órán át
- kb. fél 2-től 40 perces alvás
- játék, torna stb. 30 perc, majd szopi
- játék, torna stb. kb. 4-ig, 1 órás séta
- alvás 40-60 perc, szopi
- játék, nyügi, pucérkodás fél 8-8-ig, fürdés, szopi, alvás

Néha 6-kor és 9-kor is kel, ekkor 6-szor eszik egy nap,  egyébként 5-ször.

  

Fotódélelőtt

Eminem

Vívás

Műkorcsolya

A mézeshetek vége

Nem arról van szó, hogy valami hiba csúszott volna a harmóniába, hanem inkább arról, hogy hogyan sikerül szervezni a mindennapokat.
Például akárcsak nagyjainknak az Országházban, nekünk is a 2/3 jegyében telik jó pár hete az élet: heti két küldetést (pl. bolt, doki, bank, vízóracsere) és napi 3 hasznos cselekedetet (pl. mosás, főzés, vasalás, fújj, fújj, fújj) kell végrehajtani. Többek között ez a felelős azért, hogy ritkábbak és kevésbé szellemdúsak a posztok.

Énokának is edzésprogramja van: annak ellenére, hogy hason szeret aludni és háton szeret játszani, mostanában próbáljuk ezt invertálni: az alvást biztonsági okokból (felvettem azt a kellemetlen szokást, hogy azt álmodom, hogy sípol a légzésfigyelő), a játékot pedig a nyakizmok erősítése céljából, nehogy beégjünk a státuszoláson. Ebből az alvás a nehezebb, már csak azért is, mert így nehezen tartható az a heppem, miszerint altatás közben ne vegyük fel a szemkontaktust. Ez amellett, hogy lehet, hogy hülyeség, kísértetiesen hasonlít a vad kutyák megfékezésének alapelvére is, ami azért lássuk be, nem méltányos.

Viszont az sem méltányos, hogy másfél hét dőzs után a héten ismét nem aludja át az éjszakát. Kedden hajnali 3 körül kezdődött a baj, és ezt a gaztettet megspékelte még egy többórás elszánt hisztivel, amit csak a szülein alvás tudott orvosolni (még szerencse, hogy azonnal kihajítottam a cumit, amint előkerült a születési ajándékcsomagból, mert lett volna kísértés). Azóta megszánt, 5-6 körül kel, 4 körül pedig álmában nyüszikoncertet ad, mire én persze lelkesen pattanok, de ő tényleg szépen alszik, ami viszont nekem még jó ideig nem sikerül. Shakespeare-i élmény.

"S úgy rémlett, egy hang kiált: „ Ne aludj!
Macbeth öli az álmot!”"

Apropó, a romantikus regényeket is felváltotta már a szépirodalom nálam, és musicaléneklés helyett verseket szavalok neki. De érzéke még nem nagyon van hozzá, mert József Attila Ódájának Latinovitshoz méltó deklamálását végighahotázta a kis provokátor.



Na mindenesetre a mézeshetek végét leginkább azt jelenti, hogy már nem elég, hogy cuki, hanem már "tudnia kell" dolgokat. Ebben a témában sem kéne olvasgatni fórumokat: "2 hónaposan még nem nyúl tárgyak után, mit tegyek?" "Vidd orvoshoz, az enyém már makramézott ilyen idősen!"

Képrejtvény

Feladvány: hogyan becézzük Énit, amikor nyűgös?

Megoldás: nyüszibogyó :)
(kijelölésre jelenik meg)

(ez hirtelen agymenés volt, nem erre gondoltam az előző poszt végén :))

Nyálas történet

Azt olvastam, hogy a babákat azért nem lehet még elkényeztetni, mert még nem fejlődött ki az agyukban az ún. prefrontális lebeny, ami a tervezéshez és előrelátáshoz szükséges.
Most, hogy Éni a hurkás kis virgácsaival felrúgta az elmúlt 2 hétben megszokott napirendet, megállapítom, hogy nekem tuti kifejlődött, és annak rendje és módja szerint el is lettem kényeztetve. Ráadásul egyik nap még a mosolyokkal is fukarul bánt, és ami volt, azt az apjának tartogatta, ez végképp nyűgösködésbe taszított.
Azt is olvastam, hogy a babák testhossz-növekedése alvás közben következik be - úgy tűnik, ő arra gyúr, hogy fél éven belül behozza az apját, olyan álomkóros lett (például mióta csecsemő lett, átalussza az éjszakát!). Halad vele, mert az 56-os ruhák már nem mennek rá.
További bug a szakadatlan nyáladzás. Kár, hogy nem tudunk fotózni, mert látom a lelki szemeim előtt a makrózott, csillogó nyálhidat Máté válla és közte, az lenne a címe, hogy "a köztünk lévő kötelék".
Miközben próbál elaludni, ide-oda forgatja a fejét, és mindent eláztat az akciórádiuszában. Egy idő után lehúzzuk az ívről, egy hosszabb altatást ábrázol ez a guszta kép:

De egyébként továbbra is cuki kis manó :)

 (ha esetleg valaki hiányolná a vicceskedő posztokat, már dolgozom a következőn :))
  

Haha!

Nők Lapja horoszkóp: "Környezetében többen összetéveszthetik önt a fejős tehénnel". És tényleg!

Csecsemő!

Megértük ezt is, ezentúl, 6 hét után már nem újszülött a kisbabánk, hanem csecsemő. Ezzel elindult az úton, melynek során mi más várna, mint betört ablakok, gyanús haverok, intők, nemkívánatos barátnők, és a végén a szegény, magukra hagyott, magányos szülők.

Addig is élvezzük a csecsemőkort annak minden káprázatos mosolyával együtt, amit ránk ragyogtat :)

Az altatásban nagy előrelépést tettünk, néhány esettől eltekintve teljesíti a célt, azaz 9-kor már szépen alszik. A suttogó érdeme elvitathatatlan, mert leírta azokat, amikre magam is rájöhettem volna, ha van egy kis eszem: Figyeld a jelzéseit, és cselekedj azoknak megfelelően. Minden nap ugyanakkor csináld a dolgokat. Írd fel, mikor mit csinál.
A jelzések felismerésében lenne hová fejlődni, mert pl. a suttogó megkülönbözteti azt, amikor a nyelvét két oldalról (fáradt) vagy elölről (éhes) pöndöríti fel. Hát én úgy látom, hogy nem kevesebb, mint három oldalról szokott pöndöríteni. Ennél sokkal hasznosabb az az észrevételem, hogy amikor kotkodácsol, el fog aludni magától, viszont ha röfög, abból sírás lesz.  
Éjszaka csak egyszer kel, 4-5 óra körül, kivéve péntekenként, amikor átalussza az éjszakát.
De a harcos kijelentésem ellenére a délutáni együttalvások áldozatul estek a kötelességtudatnak, egyszerre alvás lett belőlük: ő a kis-, én meg a nagyágyban. Napközbeni szeretetorgiákkal kell kárpótolnunk magunkat.
Ugye azt mondják, hogy az első 6 hét a nehéz, ha ez igaz, akkor nem tudom, miről fogok írni ezentúl :)

Hihetetlen, de ez a két baba ugyanaz:

Heti képek

Először is, a hét örömhíre: megtanult MOSOLYOGNI!!!!!
Azóta a játékidejének tekintélyes részét kell annak szentelnie, hogy mosolyért vegzáljuk, azaz cuppogunk, grimaszolunk, gügyögünk, nyelvet nyújtogatunk, tehát mindent bevetünk, ő pedig véletlenszerűen díjazza a produkciókat.

Ezelőtt maximum ilyen reakciókat kaptunk tőle:
Én: Te gyöngyöm-aranyom, te!
Ő: Pukk-pukk.

E fertelmes cinizmus után végképp nem tudunk betelni a mosolygással :)

Egy felnőttes szett (rájöttünk, hogy lassan olyan ruhákat is kinő, amik még nem is voltak rajta, úgyhogy divatbemutató lesz a következő napokban):

Fürkésző tekintet:

Tiszta vörös a haja ezeken a képeken, de ez csak a fények játéka.

És egy családi portré morcos kisdeddel: