Csecsemő!

Megértük ezt is, ezentúl, 6 hét után már nem újszülött a kisbabánk, hanem csecsemő. Ezzel elindult az úton, melynek során mi más várna, mint betört ablakok, gyanús haverok, intők, nemkívánatos barátnők, és a végén a szegény, magukra hagyott, magányos szülők.

Addig is élvezzük a csecsemőkort annak minden káprázatos mosolyával együtt, amit ránk ragyogtat :)

Az altatásban nagy előrelépést tettünk, néhány esettől eltekintve teljesíti a célt, azaz 9-kor már szépen alszik. A suttogó érdeme elvitathatatlan, mert leírta azokat, amikre magam is rájöhettem volna, ha van egy kis eszem: Figyeld a jelzéseit, és cselekedj azoknak megfelelően. Minden nap ugyanakkor csináld a dolgokat. Írd fel, mikor mit csinál.
A jelzések felismerésében lenne hová fejlődni, mert pl. a suttogó megkülönbözteti azt, amikor a nyelvét két oldalról (fáradt) vagy elölről (éhes) pöndöríti fel. Hát én úgy látom, hogy nem kevesebb, mint három oldalról szokott pöndöríteni. Ennél sokkal hasznosabb az az észrevételem, hogy amikor kotkodácsol, el fog aludni magától, viszont ha röfög, abból sírás lesz.  
Éjszaka csak egyszer kel, 4-5 óra körül, kivéve péntekenként, amikor átalussza az éjszakát.
De a harcos kijelentésem ellenére a délutáni együttalvások áldozatul estek a kötelességtudatnak, egyszerre alvás lett belőlük: ő a kis-, én meg a nagyágyban. Napközbeni szeretetorgiákkal kell kárpótolnunk magunkat.
Ugye azt mondják, hogy az első 6 hét a nehéz, ha ez igaz, akkor nem tudom, miről fogok írni ezentúl :)

Hihetetlen, de ez a két baba ugyanaz: