Mármint részemről, ha nem számítjuk a kórházi hüppögést a nemszopizás, nemalvás, bömbizés és fizikai fájdalmak csúcspontján. A kiváltó ok pedig az volt, hogy a vasárnapi nyüszis este után (amikor rá nem jellemző módon még fürdés közben is méltatlankodott) Máté felvetette, hogy mérjük meg a lázát, az eszköz pedig a rémületes 37,8-at mutatta! Ugyan ebből még le kell vonni fél fokot, de ez is elég volt ahhoz, hogy magamba roskadjak, hogy pocsék anya vagyok, akiben fel sem merült, hogy esetleg beteg lehet. De a szopityú utáni érték már csak 36,6 volt, ekkor már azt a gondolatot kellett elhessegetni, hogy ez nem túl alacsony-e (az segített, hogy Máté 36 fokos hővel és 60-as pulzussal éli a mindennapokat). Úgyhogy valószínűleg azt pótolta be a sírással, hogy mindkét hétvégi kiruccanást szinte egy nyikk nélkül viselte :)
A védőnéni biztos kinevetne, mint múltkor, amikor elpanaszoltam neki, hogy nagyon fáj a fejem: Nincs ma rossz napjuk? Hát, végül is 8 helyett 6-kor kelt... (ugye a 9 órás elalvás után)
Apropó, két tevékenység került fel az esti palettára:
- a fürdés előtti pucérkodás. Akár 20 percet is boldogan elrugózik pelus nélkül. Már kétszer slagolt le engem és a Szent Kanapét, biztos ez a bosszú, hogy még decemberben óriáshasat nem kímélve gyártottam az új huzatot.
- SzuperBabu! Pumatartásban kel útra a hős, hogy felderítse a bűntényeket. Fegyvere a nyállézer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése