Karácsonyi beszámoló 2.

December 26.

Csilláéknál gyűlt össze a család, hiszen ők úgyis unatkoztak egy 5 napos újszülöttel. Dusán szerencsére nem vette zokon a vendégjárást, mikor ébren volt, cukiskodott, és amikor aludt - micsoda csoda :) - akkor is. De amikor a karomba vettem, Énoknak azonnal lebiggyedt a szája, ordított és a karocskáit nyújtogatta felém a kis Othello. Sajnos ez azóta is előjött párszor, remélem, ez nem egy új szeparációs szorongás kezdete.
Minden nagyon finom volt, de azt megállapítottuk Mátéval, hogy nem fenyeget minket a karácsonyi zabálás veszélye, ha közben egy gyerkőcöt is kell etetni és szórakoztatni.

Családi csoportkép apróságokkal

December 27.

Csodák csodájára elmúlt a láz! Így több, mint egy hét után kiruccanásra indultunk, a Ludwig Múzeumba. Igen bárgyú ábrázattal távoztunk.
Máté kedvence a "véres filmtekercs 1968" volt (átvitt értelem nélkül, tényleg az volt, nem hazudtak, és ezért még fizetett is a múzeum!), én az üveglapok közé szorított marhabéldarabokon lepődtem meg, Énok figyelmét pedig egy meztelenül korcsolyázó illetőt ábrázoló film ragadta meg.
Emellett tetszett neki egy kitömött sertés is (mellette a feldolgozást szemléltető videó ment), meg is simogatta, aztán utólag láttuk, hogy az szintén egy műtárgy.

De ezek voltak az áldott pillanatai a látogatásnak, mert egyébként házsártos hangulatban volt: a babakocsiból a nyakamba kapaszkodott, majd bezsuppoltuk a hordozóba, de amint megálltam megpróbálni értelmezni vagy hüledezni egy-egy alkotáson, azonnal toporzékolni kezdett. Persze jól tette, annál hamarabb távoztunk, és a végén járt a pacsi, hogy legalább nem fizettünk az élményért (a hónap 3. vasárnapján 18 év alatti személy kísérőinek ingyenes).

December 28.

Tovább folytattuk a spúrkodást, a Lurdy játszóházba mentünk, ami szintén ingyenes 1 év alatt. Szerencsére ezúttal nem volt Inferno-jellegű, Énok sok mindent megnézhetett az elgázolás veszélye nélkül. A legjobban az szőnyegre vetített lézerpöttyök ragadták meg, mi pedig azt szerettük volna, ha motorozik, de nem érzett rá. De a leginkább a többi ember érdekelte, nagyon közvetlenül próbált barátkozni felnőttel, gyerekkel egyaránt.

A csúszda ura

Anyával a babaházban

Felfelé a csúszdán

Karácsonyi beszámoló 1.

December 22.

Énoka a szülinapját lázzal és egy ordas nagy eséssel ünnepelte, egy napig csőrszerűen bedagadt szájjal egészült ki a fizimiskája. Itt ugyan csak a seb és a kétségbeesett ábrázat látszik:

December 23.

23-án hőemelkedéssé csitult a láz, így vígan tettük tiszteletünket Kispesten, Misi papa szülinapját megünneplendő. 

Dédelgetett a Mama:

Hurcolászott a Papa:

Mesélt a Mama:

Mesélt Emó:

Csilla és Dusi hiányzott a társaságból, ők utolsó estéjüket töltötték a kórházban.

December 24.

Szenteste Angyalföldre mentünk a Molnár-famíliához. Szuper ajándékokkal lepte meg őt a család, többek között megkapta élete első kisautóját, amit tehetségesen tologat azóta is.

Karácsonyfa- és csipkeabrosz-támadás

Családi csoportkép a csillagszóró füstjében

Már vacsi közben szundított egy kicsit a fiú, haza pedig már rettentő fáradtan és felszökött lázzal érkezett :( Így a szenteste itthon elmaradt, azonnal ment az ágyba.

December 25.

Reggel pótoltuk a fadíszítést és az ajándékozást. Ügyesen tépte a csomagolópapírt, és vidáman játszott a szerzeményekkel, a hangszerkészlettel és a babaszintetizátorral.

Pizsamás karácsony, bababarát fenyőfa

Kiskutya a zongorájával

Művész úr a legnyerőbb ajándékot, a trombitát fújja

Viszont a jó kedély ellenére a láz kitartott, így csak Apa ment el a budakalászi nagycsaládozásra, mi ketten itthon maradtunk egymásnak. Énoka nem lehetett valami nagy véleménnyel a társaságomról, mert már 5-kor lefújta a napot :( Csak akkor ugrott egy nagyot, amikor álmában beadtam neki egy kúpot (ezt mondjuk megértem). Ezzel két egymást követő napon úszta meg a fürdést a kismalac, és azt már össze sem számolom, mennyi étkezést sinkófált el :(

Nem bírtam ki, felhívtam az ügyeletet, szerintük ilyen mértékű láz (39 fok körüli) jó kedély mellett akár 2 hétig is normális, csak akkor kell orvoshoz vinni, ha társul hozzá egyéb tünet. De ha ez így megy tovább, 28-án az első utunk a rendelőbe vezet :(  

11 hónapos!

Státusz

Súly, hosszúság

Ehavi mérés nem lesz, csak egy évesen megyünk legközelebb. Hosszra 75-76 cm-t mértünk. Ruhaméret 80-as.

Mozgásfejlődés

Gyakorlatilag változatlan, erősödik, ügyesedik, nő az önbizalma, de az áttörés az állás terén még mindig várat magára. A magaslatokra mászás fel és lefelé is rutinszerű és biztonságos.

Beszédfejlődés

Folyamatosan szövegel, de hangutánzásra még nem sikerült rávenni (pl. vau), és őszintén szólva elég messzinek is tűnik a siker. Az "apázás" "mamázás", újabban "ajázás" megvan, de még mindig nem tudjuk, hogy értelemszerű-e, tehát valószínűleg nem.

Értelmi/érzelmi fejlődés

Tanulékony, azért  a nyavalygás ellenére minden héten, szinte mindennap mutat valami újat. A simogatás már megy ügyesen. Sajnos továbbra is a romboló játékok (pl. ablak/kádpárkány lesöprése, tépőzáras játékok cincálása, dobozok kiborítása) a népszerűek, pedig abból nem tanul sokat.  Az is biztos, hogy nem lehet létezni mellette, most, ahogy írom a bejegyzést, Máté épp reggelizni próbál, Énok abajgatja (és ez még a jobbik eset, mert engem/a laptopot is abajgathatná). Viszont ha fel akar jutni valahová, fellép, amire tud, és labdázni és pakolászni is egész jól tudunk. Továbbra is zenebohóc, most épp mindent összekocogtat és vigyorog hozzá.

Napirend

A bölcsiben átállt az ebéd utáni alvásra, itthon jobbára délelőtt is alszik egyet.

Kedvenc tevékenységek

Nem tudom, hogy a kedvence-e, de a legtöbbet ezeket űzi: rosszalkodás, rombolás, hajigálás.

Étkezési/egészségi ügyek

A 8. fog kibújt, de a nyáladzás nem szűnt.
Az étkezés már több, mint egy hete rosszul megy (kivéve a bölcsiben persze), ennyi kaját 5 hónap alatt nem dobtam ki összesen, mint most. A bölcsi első látható eredménye, hogy utálja az etetőszéket. A darabos étkezés ad acta téve, az önálló étkezés szót sem érdemel (kivéve a bölcsiben persze, ott csodásan megy állítólag).
Szopi reggel és este, de valószínűleg a végét járja.
Új kaják: hal (busa), sóska, tojássárgája (sóska mellé és rántottaként; sóska mellé megette, rántottaként utálta, de az valószínűleg általában az étkezésnek szólt :()

Csodálatos ajándék

Tegnap este 19:23-kor megszületett Kiss Ferenc Dusán, a legpicikébb unokatesó! 3450 g, 55 cm, gyönyörűséges, elégedett kisbaba!

Isten hozott, Dusi, neked szól a dal!

Nyavalygás, láz, remények

Péntek este még olyasmi mondanivaló kavargott a fejemben, hogy a nehéz hét után hullámvölgybe kerültem anyai szerepemben, de kicsit árnyaltabb lett a kép, mert szombaton újra bűbáj kisbaba volt Énoka, vasárnapra pedig belázasodott :(
Az eredeti pontokból párat már biztos elfelejtettem, de amennyire emlékszem, a panaszlajstrom:
- a hét étkezés szempontjából maga volt a katasztrófa, amikor velem volt, szinte egyáltalán nem volt hajlandó enni, a darabos étkezést egyenesen személyes sértésnek vette. Így gyakorlatilag tejpépen tengettük életünket.
- a bezzegbölcsiben viszont állítólag úgy evett, mint a ló, ez sem a bizalmamat, sem a rokonszenvemet nem növelte, pedig már enélkül is ambivalensek az érzéseim, lásd később
- a szopi sem ment valami fényesen, hét közepén meg voltam győződve, hogy kész, ennyi, megutálta, elválasztja magát. Az utolsó pár napban már eszik, viszont harap :(
- nagyon nehéz játszani vele, vagy pusztít vagy ádázkodik vagy veszélyesen él. Ha ebben megakadályozzuk, hisztizik. A kanapé tetejéről egy új világ nyílt meg: a Kánaán a laptopasztal, a laptop és a billentyűzet, de ha ez az út nem járható, akkor még mindig ott van az ablakpárkány. Onnan pedig évek kérdése lehet, hogy le tudjon mászni biztonságosan, úgyhogy vége az átmeneti nyugalomnak.
- minden rosszalkodást semmissé tehet, ha 1. szépen eszik (nem) 2. ha fejlődik, de ezúttal még ebben sem találtam enyhülést: nem tanult semmit, és még azt sem nagyon csinálja, amit eddig tudott (pl. szabadon állás, a mondókázást pedig úgy tűnik, elunta).
- még az segíthet, ha vicces dolgok történnek, de ezekből is inkább tragikomikus jutott: 1. amikor felmászott a puffra, és onnan fejjel előre beleesett egy dobozba 2. amikor belekakilt a kádba 3. amikor megszökött peluzás közben, és a nadrágomba dörgölte az anyagos popót 4. amikor kilopott Máté pénztárcájából egy ötszázast, és betömte a bodyjába
- egy hónap alatt sem tudtam eldönteni, hogy bölcsinéni Niki szimpatikus vagy nem. Egyik nap remekül elcsacsogunk, a következő nap meg bepöccenek rá valami miatt, féltékeny anyához híven. A hét fő sérelme az volt, hogy elbüszkélkedtem, hogy milyen szépen csip-csip-csókázik, mire ő, elnézően: ja igen, azt szereti. Úgyhogy gyanús lett, hogy nem én tanítottam meg neki, hanem ő :(

Szombaton aztán helyreállt a rend, pl. húzóra megevett 45 deka (!!!) brokkolifőzeléket, és nagyon kellemes lakótárs volt, de nyilván csak azért, mert már bujkált benne a betegség.
Most tehát szobafogság van, és reménykedés, hogy ez is csak egy napos lefolyású láz lesz, mint a múltkor. Bölcsi biztos nem lesz már ebben az évben, meg is érdemeljük, mert sunyi módon úgy terveztük, hogy kihasználjuk az alkalmat, és elmegyünk kivételesen kettesben randizni. Remélhetőleg azért valami családi kiruccanás összejön még karácsony előtt.

Elaludt a hátamon séta közben, és úgy maradt

Cicának képzeli magát

Apa, a rocksztár

(Wolf Hoffmann a hasonmás, az Accept zenekarból)

Máté aánlásával a napi dal:

Énoka betegszabin :(

(előzetesen közlöm, hogy egyikünk kitépte azt a betűt, ami az i és a k között van, és még nem sikerült működésre bírni)

Hétvégén Énokán kitört a nátha, ráadásul rosszul is evett a kis zabagép. Vasárnap a sóskára rá sem tudott nézni, amit nem bántunk, mert a szombati adag átalakulása a pelusban kifeezetten kellemetlen élmény volt, nem csupán látványra, hanem szagilag is. Ráadásul 3 napig ött. Hétfőre pedig még egy enyhe hasmenése is lett, úabb csapás. Így ma inkább nem ment bölcsibe, remélük, legkésőbb csütörtökön már mehet, amikor nekem úabb elenésem van a munkahelyen.
Úabb tudományok: "áspis, kerekes" mondóka végén a "pacs, pacs, pacs"-ra három pacsi (igaz, pacsizni már rég tud). Labda, kacsa szavakat megbízhatóan érti, a mackó és a könyv még felesztésre szorul. Utóbbin meglepődtem, mert az elmúlt pár napban rákapott arra, hogy - még a velem való áték rovására is! felháborító! - az ágyban heverészik és olvasgat (hiába, nem esik messze az alma a fáától), elenlegi kedvenc tárgya, azt hittem, tudni foga, mivel tölt annyi időt.
Ha épp fókuszált, akkor a simogatás is megy.

Énok egyik első saát készítésű képe a webkamera segítségével

A fiúk a kanapén szaloncukroznak (a kisebbik csak a csomagolást lopta el)

Na ki esett be a kanapé és a fal közé?

Helyreigazítás

Be kell látnom, hogy valószínűleg túl szigorú vagyok magunkkal, ugyanis a fejlődésben megtorpant gyermek a következőket sajátította el 3 nap alatt:

- megtanult szabályszerűen lejönni a magaslatokról (kanapé, fotel)
- az "így lovagolnak a hölgyek" mondókára magától "diceg-döcög" és "esik le a szekérről".
- csip-csip csókára hesseget, a végén pedig teszi össze a kezeinket, ami gondolom, azt jelenti, hogy még egyszer. Sőt (szombat reggeli fejlemény), már fel-alá is mozgatja a kezét.
- hátonfekve az az egyik slágerjáték, hogy a talpacskáit összeérintem az arca előtt, takarva a kilátást (hol az Anya, hol az Anya?), majd széttárom (ott az Anya, ott az Anya!). Ezt már magától kezdeményezi és csinálja.
- az állás terén úgy tűnik, megtörtént az első áttörés, a kapaszkodót elengedve egész sokáig álldogál, az önálló felállást még nem próbálta meg
- nem vagyok benne biztos, de gyanús az "Apa" és a "Mama" (ha utóbbi igaz, akkor mi tehetünk róla, mert ugyan "Anya" vagyok, de amikor gagyogva mamamamázott, azt mindig magamra vettem)

A mondókáknak különösen örülök, mert eddig nem sok hajlandóságot mutatott az utánzásra. De új mozdulatsorokat is ügyesen sajátít el, ha látja valakitől (pl. dudálós kalapács földhöz csapdosása, csengőre rácsapás - a hangokat nagyon szereti, ki is fogom próbálni, hogy próbálok valami hangot kötni az új tanulnivalókhoz, hátha akkor gyorsabban megy majd).

Következő feladatok: simogatás, puszi, állathangok, mutogatás (pl. testrészek, labda, könyv, hinta)

Tárgyilagos beszámoló

Súlyos vallomással tartozunk (bár minimális lehet azok száma, akik innen tudják meg): januártól visszamegyek dolgozni 18 órában, ezért Énok már harmadik hete családi napközibe jár, heti 3 napot.
Ha tegnap írtam volna ezt a bejegyzést, azt mondanám, hogy remekül megy neki (nekem kevésbé), de épp elbizonytalanított pár dolog. Ugyanis a bölcsi eddig a mesék birodalmának számított, ahol az alábbi csodás történések estek meg:

- Énok szépen együtt játszik a többiekkel (akik 2 év körüliek, és nem csodálnám, ha a hátuk közepére kívánnának egy kotnyeleskedő törpét)
- Énok állandóan szabadon áll (itthon ritkán)
- Énok rázza a popóját a zenére (esetleg elhisszük, lehet, hogy mások a fogalmak, a zenét tényleg szereti)
- Énok sokat eszik (mennyi a sok? hazajőve hamar éhes lesz)
- Énok kenyeret eszik (itthon is majszolgat, de a nagyobb részét visszaköpi és eldugdossa)
- Énok már az első ottalvós napon azonnal gond nélkül elaludt és azóta is (itthon is elalszik egyedül, de előtte még háromszor körberodeózza az ágyát, a bölcsiben pedig csak szivacson alszik)
- Énok sose sír

Utóbbi állítást pont elhittem, mert tényleg látszik, hogy jól érzi magát, de tegnap lelkendezve fogadott Niki, a csana vezetője, hogy ma volt a legjobb napja eddig, egyszer sem nyavalygott. Mondtam, hogy nyugtasson meg, hogy máskor se szokott, erre észbekapva annyit válaszolt, hogy természetes, hogy néha eszébe jutnak a szülei. Ma reggel pedig úgy jöttem el, hogy sírt :( És úgy mentem érte, hogy könny billegett a szempilláján :(

Úgyhogy vannak kérdőjelek bőséggel, de ezt csak egy webkamera orvosolhatná.  Ami lényeges, hogy kiegyensúlyozott, jól kijön a többiekkel, még nem lett beteg, és - ez a legfontosabb - örül nekem, amikor megyek érte :) Sose panaszkodnak rá - örvendetes, hogy ahhoz képest, hogy keresleti piac van, dugig van az összes állami és privát bölcsi, ez olyan szolgáltatás, amit megvásárol az ember a tenger pénzért :)
A hátulütő pedig egyértelműen az, hogy bölcsis napok után itthon nemigen lehet mit kezdeni vele. Maximum vadulni lehet, de értelmes játékhoz fáradt, és korán le is fekszik. Máténak így nem sok jut belőle :(
Azt is mondják, hogy a közösség és a nagyobb gyerekek nagyon fel fogják gyorsítani a fejlődését - biztos így lesz, egyelőre úgy érzem, hogy az az ugrásszerű okosodás, amit szerintem a programszerű tanulásnak köszönhettünk (formabedobó, irányított mozgásos játékok, finommotorika), érthető módon megtorpant.
De az is biztos, hogy nem élem meg könnyen a történteket, és nehezemre esik bölcsiügyben lelkesedni. Amikor otthagyom, mindig ott terem egy tonnás szikla a szívemen, és csak akkor zöttyen helyre a világ, amikor elhozom :(

Végre!!!

Megérkezett a várva várt nyolcadik utas!

Szerencsére nem ő:

Hanem a FOG! Ezzel talán elapad a nyáltenger végre.

Fogadkozásunkhoz híven meg is ünnepeltük egy kis banánturmixszal.

Fáradt baba fura dolgokon kacag

#tronokharca

Itt járt a Télapó! (háromszor is)

Alig várom, hogy Énok pár évvel nagyobb legyen, és elmagyarázza nekem a gyerekek világképét a Mikulásról, vagyis hogy értelmezik az úton-útfélen felbukkanó kollégák látványát.
Énoknak ezúttal egy darab jutott belőlük, de ajándék annál több!

1. felvonás - Jutka mamával, Misi papával

Így örül az ajándéknak



Így örül az új hintának. Mikulástól függetlenül kapta - ugyan piciunokatesó Dusán még a mamahotelt élvezi, de hamarosan biztosan fog hintázásra jelentkezni, úgyhogy visszakapta jogos tulajdonát, a bölcsőhintát



2. felvonás - Schneider Mikulás

Milyen szuper nem édességipari helyen dolgozni, Máté munkahelyén iszonyú menő ajándékokat kapott: egy könyvet és egy gránátalmát! Na meg némi bonbont, azt majd mi jól felfaljuk. A Télapó érkezését szabad foglalkozás előzte meg (=újabb Inferno), ezalatt Énoka porszívóvá változott, és a szétpukkant lufik darabkáit szedegette össze. Szerencsére üdvös fejlődés következett be, és már nem vesz a szájába mindent! A Mikulásra pedig rámosolygott, aki a szép szemét méltatta cserébe.



Meglepődött, hogy ennyi mindent kap



De már érdeklődve nézegette a könyvet, míg a többiek várták a zsákmányt



A 3. felvonás nálunk volt, azt nem dokumentáltuk, de nagyon elégedett volt az ajándékokkal, a sétáló rénszarvassal és a megfogható buborékokkal. Jutka mamáéktól és tőlünk is kapott babapiskótát, és szinte veszteség nélkül el tudja majszolni! Csak lesz ebből a darabos étkezésből valami!

Egyéb hírek, egyéb képek

Szombaton buli volt nálunk, altatás után kezdődött, és kb. 2-ig tartott, Énoka pedig meg sem rezdült közben! Ezért esélyesként indult a hét hőse címért, de mivel szemlátomást nem esett nehezére a feladat, inkább a minden idők legnagyobb áldása címet kapta meg :)
Okosság: a fellépőre akart felkapaszkodni, de nem ment neki, erre odatolta a gurulós kisbútort, arra felmászott, és onnan már összejött a fellépő is!
Cukiság: önként belemászott a lavórba, és onnan vigyorgott kifelé
Pimaszság:
Máté: Leszeded az Apa orrát?
Énok: Jó hogy! Hehe!

Egy átgondolatlan ruhaválasztás



Briganti Apa családja körében



És a végére egy mémgyanús kép



És a mém maga



Mindenkinek boldog telet :)