Súlyos vallomással tartozunk (bár minimális lehet azok száma, akik innen tudják meg): januártól visszamegyek dolgozni 18 órában, ezért Énok már harmadik hete családi napközibe jár, heti 3 napot.
Ha tegnap írtam volna ezt a bejegyzést, azt mondanám, hogy remekül megy neki (nekem kevésbé), de épp elbizonytalanított pár dolog. Ugyanis a bölcsi eddig a mesék birodalmának számított, ahol az alábbi csodás történések estek meg:
- Énok szépen együtt játszik a többiekkel (akik 2 év körüliek, és nem csodálnám, ha a hátuk közepére kívánnának egy kotnyeleskedő törpét)
- Énok állandóan szabadon áll (itthon ritkán)
- Énok rázza a popóját a zenére (esetleg elhisszük, lehet, hogy mások a fogalmak, a zenét tényleg szereti)
- Énok sokat eszik (mennyi a sok? hazajőve hamar éhes lesz)
- Énok kenyeret eszik (itthon is majszolgat, de a nagyobb részét visszaköpi és eldugdossa)
- Énok már az első ottalvós napon azonnal gond nélkül elaludt és azóta is (itthon is elalszik egyedül, de előtte még háromszor körberodeózza az ágyát, a bölcsiben pedig csak szivacson alszik)
- Énok sose sír
Utóbbi állítást pont elhittem, mert tényleg látszik, hogy jól érzi magát, de tegnap lelkendezve fogadott Niki, a csana vezetője, hogy ma volt a legjobb napja eddig, egyszer sem nyavalygott. Mondtam, hogy nyugtasson meg, hogy máskor se szokott, erre észbekapva annyit válaszolt, hogy természetes, hogy néha eszébe jutnak a szülei. Ma reggel pedig úgy jöttem el, hogy sírt :( És úgy mentem érte, hogy könny billegett a szempilláján :(
Úgyhogy vannak kérdőjelek bőséggel, de ezt csak egy webkamera orvosolhatná. Ami lényeges, hogy kiegyensúlyozott, jól kijön a többiekkel, még nem lett beteg, és - ez a legfontosabb - örül nekem, amikor megyek érte :) Sose panaszkodnak rá - örvendetes, hogy ahhoz képest, hogy keresleti piac van, dugig van az összes állami és privát bölcsi, ez olyan szolgáltatás, amit megvásárol az ember a tenger pénzért :)
A hátulütő pedig egyértelműen az, hogy bölcsis napok után itthon nemigen lehet mit kezdeni vele. Maximum vadulni lehet, de értelmes játékhoz fáradt, és korán le is fekszik. Máténak így nem sok jut belőle :(
Azt is mondják, hogy a közösség és a nagyobb gyerekek nagyon fel fogják gyorsítani a fejlődését - biztos így lesz, egyelőre úgy érzem, hogy az az ugrásszerű okosodás, amit szerintem a programszerű tanulásnak köszönhettünk (formabedobó, irányított mozgásos játékok, finommotorika), érthető módon megtorpant.
De az is biztos, hogy nem élem meg könnyen a történteket, és nehezemre esik bölcsiügyben lelkesedni. Amikor otthagyom, mindig ott terem egy tonnás szikla a szívemen, és csak akkor zöttyen helyre a világ, amikor elhozom :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése