Be kell látnom, hogy valószínűleg túl szigorú vagyok magunkkal, ugyanis a fejlődésben megtorpant gyermek a következőket sajátította el 3 nap alatt:
- megtanult szabályszerűen lejönni a magaslatokról (kanapé, fotel)
- az "így lovagolnak a hölgyek" mondókára magától "diceg-döcög" és "esik le a szekérről".
- csip-csip csókára hesseget, a végén pedig teszi össze a kezeinket, ami gondolom, azt jelenti, hogy még egyszer. Sőt (szombat reggeli fejlemény), már fel-alá is mozgatja a kezét.
- hátonfekve az az egyik slágerjáték, hogy a talpacskáit összeérintem az arca előtt, takarva a kilátást (hol az Anya, hol az Anya?), majd széttárom (ott az Anya, ott az Anya!). Ezt már magától kezdeményezi és csinálja.
- az állás terén úgy tűnik, megtörtént az első áttörés, a kapaszkodót elengedve egész sokáig álldogál, az önálló felállást még nem próbálta meg
- nem vagyok benne biztos, de gyanús az "Apa" és a "Mama" (ha utóbbi igaz, akkor mi tehetünk róla, mert ugyan "Anya" vagyok, de amikor gagyogva mamamamázott, azt mindig magamra vettem)
A mondókáknak különösen örülök, mert eddig nem sok hajlandóságot mutatott az utánzásra. De új mozdulatsorokat is ügyesen sajátít el, ha látja valakitől (pl. dudálós kalapács földhöz csapdosása, csengőre rácsapás - a hangokat nagyon szereti, ki is fogom próbálni, hogy próbálok valami hangot kötni az új tanulnivalókhoz, hátha akkor gyorsabban megy majd).
Következő feladatok: simogatás, puszi, állathangok, mutogatás (pl. testrészek, labda, könyv, hinta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése