Azon morfondíroztam, hogy milyen jó lenne Nemtörődöm Anyának lenni Törekvő Anya helyett - a Nemtörődöm Anya csak meglepődve szembesülne vele, hogy elsajátított valamit a csemetéje, míg a Törekvő Anya boldogan tapsol, de közben arra gondol, hogy "na végre, ideje volt már".
Egyszer voltam Nemtörődöm Anya, amikor annyira el voltam foglalva azzal, hogy a mászással és üléssel nyüstöljem Énokát, hogy közben elfeledkeztem arról, hogy a felállásnak is akkoriban van az ideje, a kicsi purdé pedig (gondolom, csakazértis jelleggel) természetesen először az állással lepett meg minket.
Most például a következő tételek szerepelnek a falitáblán, mint tanulni/játszani való dolgok:
- ugrás
- színek gyarapítása és következetes használata
- családi kapcsolatok (ki kinek a szülője stb)
- vetkőzés továbbfejlesztése
- számok
- gombolás
Plusz a csipeszelés, nagyszerű játékot eszeltem ki abban a hitben élve, hogy biztos tudja használni a csipeszt, de a finommotorikáját inkább arra használja, hogy szétfeszegesse, az én finommotorikám pedig sajnos nem elég fejlett ahhoz, hogy a megfelelő tempóban újra összerakosgassam.
Na de ezeknél sokkal fontosabb lenne, hogy mondjuk megtanuljon mondatokat mondani, a 2 éves státuszon ártatlanul kérdezte a védőnő, hogy használ-e már alanyt, állítmányt és tárgyat, mire én hiénakacagással feleltem, hogy csak szavakat mond, de valószínűleg a többségét nem érti rajtunk kívül más.
Illéske listája sokkal kurtább, gyakorlatilag csak a forgás szerepel rajta, ami viszont nagy szívfájdalmam: nem elég, hogy egy (rövid) idő után zokon veszi a hasazóedzéseket, de még furdalhat is a lelkiismeret, mert hagytam őt háton aludni, és ezért nem fog sose jól mozogni.
Olyan jó lenne, ha néha nem kéne megjárnom a hadak útját, és hirtelen, csodaszámba menő módon elsajátítanának valamit, amire még csak nem is gondoltam (na jó, az is jó, amivel régóta küzdünk). Lehet, hogy Máté népszerűségének is az az egyik titka, hogy ő nem zaklatja őket tanulnivalókkal. Áruló!
2017. január 28., szombat
2017. január 27., péntek
Totyogó Kihívás!
Hát ez elég rosszul hangzik, eredetileg Toddler Challenge. A lényeg, hogy minden nap kaptunk egy-egy készségfejlesztő feladatot, amit teljesíteni kellett a kis totyissal.
1. nap - játék a vízzel, színek keverése, meregetés
2. nap - levél"írás", elhelyezés postaládában - hát ez nem volt egy nagy siker, 1. hiba: bölcsi után kezdtünk bele 2. hiba: a postaládákról kiválóan le lehetett szaggatni a fényképeket 3. hiba: a postaládákat is le lehetett szaggatni
3. nap - célbadobás zoknival vödörbe, Illés játékhídjára, kockatoronyra.
Repül a Dáviiiid! Nem talált!
4. nap - zseníliadrót dugdosása tésztaszűrőbe - mi citromfacsarót használtunk
5. nap - mártsuk mosható festékbe az autókat és a kerekekkel alkossunk képeket - még mit nem! Még szerencse, hogy nincs mosható festékünk, így még kísértés sem volt. Helyette pizzavágóval és sütikiszúrókkal gyurmát daraboltunk.
6. nap - papírzacskóból készítsünk maszkot és ízlés szerint dekoráljuk. Akárcsak a levélíráshoz, ehhez is túl éretlennek találtam a kis motollámat, így biztosra mentünk: szívószálat böködtünk doboztetőbe.
7. nap - rendezzünk egy családi pikniket a nappali közepén! HAHAHAHA!!! Mivel úgy vélem, hogy eleve egy morzsaváron éldegélünk, és csoda, hogy nem esznek meg minket a hangyák (fene az amerikai konyhába), ezt a feladatot többszörösen túlteljesítettnek ítéltem :)
Cserébe egy vicces, de zavarba ejtő videó a táncba révülő sámánról (sajnos Illés is szolgáltatott némi háttérzajt):
Mentségére szóljon, hogy szerepmodelljét, az apját utánozta.
Guetta vs Énoka
1. nap - játék a vízzel, színek keverése, meregetés
2. nap - levél"írás", elhelyezés postaládában - hát ez nem volt egy nagy siker, 1. hiba: bölcsi után kezdtünk bele 2. hiba: a postaládákról kiválóan le lehetett szaggatni a fényképeket 3. hiba: a postaládákat is le lehetett szaggatni
3. nap - célbadobás zoknival vödörbe, Illés játékhídjára, kockatoronyra.
Repül a Dáviiiid! Nem talált!
4. nap - zseníliadrót dugdosása tésztaszűrőbe - mi citromfacsarót használtunk
5. nap - mártsuk mosható festékbe az autókat és a kerekekkel alkossunk képeket - még mit nem! Még szerencse, hogy nincs mosható festékünk, így még kísértés sem volt. Helyette pizzavágóval és sütikiszúrókkal gyurmát daraboltunk.
6. nap - papírzacskóból készítsünk maszkot és ízlés szerint dekoráljuk. Akárcsak a levélíráshoz, ehhez is túl éretlennek találtam a kis motollámat, így biztosra mentünk: szívószálat böködtünk doboztetőbe.
7. nap - rendezzünk egy családi pikniket a nappali közepén! HAHAHAHA!!! Mivel úgy vélem, hogy eleve egy morzsaváron éldegélünk, és csoda, hogy nem esznek meg minket a hangyák (fene az amerikai konyhába), ezt a feladatot többszörösen túlteljesítettnek ítéltem :)
Cserébe egy vicces, de zavarba ejtő videó a táncba révülő sámánról (sajnos Illés is szolgáltatott némi háttérzajt):
Mentségére szóljon, hogy szerepmodelljét, az apját utánozta.
Guetta vs Énoka
Énoka gondoskodik
Pelusozik
Memóriakártyákat mutogat
Feltalálta, hogy védje meg az öcsköst magától (mármint Énokától)
Hintáztat
És két kakukktojás: Illés új produkcióját, a berregő bűű-zést akartam videózni, először elfuserált csókjelenet lett belőle, másodjára pedig katasztrófa:
Memóriakártyákat mutogat
Feltalálta, hogy védje meg az öcsköst magától (mármint Énokától)
Hintáztat
És két kakukktojás: Illés új produkcióját, a berregő bűű-zést akartam videózni, először elfuserált csókjelenet lett belőle, másodjára pedig katasztrófa:
A reformok működnek!
Szóval, Énok cica 2 éves lett! Már 21-én is buliztunk, Krisztához látogattunk, akinek előre leadtuk a kajalistát, amit Énoka hajlandó elfogyasztani: pogácsa, sajt, vaj (magában), esetleg alma, innivaló kizárólag víz. Édességeket, fűszeres ételeket nem szeret. A valóban elfogyasztott ételek listája pedig így néz ki: pogácsa, indiai fűszeres tea, indiai fűszeres ételek, alma, csokitorta gusztustalan mennyiségben.
Nem csak ez volt az egyetlen meglepetés, rettenthetetlen Énokánk félni kezdett Mici kutyától (akivel egyébként már többször találkozott, utoljára kb. fél éve), igaz, hogy Mici úgy köszöntött minket, hogy nagy dörrenéssel és ugatással becsapódott a kapuba - mindenesetre Énoka ezek után gyanakvó rettegésbe esett és folyamatosan szemmel tartotta a fenevadat.
22-én pedig - történelmi pillanat - hajlandó volt enni az általam készített ünnepi ebédből, még húst is, ami pedig ritkaság, bár pont azon a héten volt már rá példa a rendelt kajából, de az én konyhaművészetemet eddig nem értékelte valami sokra, úgyhogy én olyan boldog voltam, mint 2 éve :) A csokitorta kapcsán viszont furdalt a lelkiismeret, mert az édességek eddigi elutasítása miatt formabontó tortával készültem neki: gyümölcstraktorral, ami olyan finomságokat húzott, amit viszont szeret (buláta, sajt, kukoricapufi stb).
Lett új Baboba-könyv, na meg felolvasó személyzet:
A kanapé tetején meg nagy boldog bandázás folyt Licával
A kétéves átkattanások listáját pedig megtoldotta azzal is, hogy különösebb hűhő nélkül elment Mátéval a boltba. Igaz, hogy hétfőn már vagy háromnegyed óra volt hazaérni a játszótérről, de legalább nem fetrengett a földön. Tegnap pedig 20, azaz húsz perc alatt értünk haza, szintén hiszti nélkül, a tojásevés (szintén egy új szenvedély) ígéretével csábítgatva. Lehet, hogy van remény?
Énoka álomszerű alvásának taglalása mellett az kimaradt, hogy Illéske is kapta a kiképzést: már nincs szüksége ringatásra, magától alszik el, napközben néha egészen rémítő időtartamúakat (1-másfél óra) is képes aludni, éjszaka pedig csak egyszer kel az utóbbi pár napban. Bevallom, ez utóbbi vívmány a kegyetlenkedésem eredménye: egyrészt mielőtt én lefekszem, kiveszem és megetetem, másrészt mostanában a szokásos fél 2-es álmában halk nyöszörgésére már nem szopival reagáltam, hanem csak megsimogattam, hovatovább át se mentem, és pár perc múlva újra mély álomba zuhant.
A sikeres kezdeményezések sorába még nem lépett a biliprojekt: egyelőre maximum Virsli kutya bilizik, és amikor jelzi Énoka, hogy jön az ajándék, mutogat a bili felé, de csupasz popóval még nem sikerült ráültetni.
Egyéb képek:
Gatyás nagyfiú
Még mindig nem lett meg az álomképem
Nem csak ez volt az egyetlen meglepetés, rettenthetetlen Énokánk félni kezdett Mici kutyától (akivel egyébként már többször találkozott, utoljára kb. fél éve), igaz, hogy Mici úgy köszöntött minket, hogy nagy dörrenéssel és ugatással becsapódott a kapuba - mindenesetre Énoka ezek után gyanakvó rettegésbe esett és folyamatosan szemmel tartotta a fenevadat.
22-én pedig - történelmi pillanat - hajlandó volt enni az általam készített ünnepi ebédből, még húst is, ami pedig ritkaság, bár pont azon a héten volt már rá példa a rendelt kajából, de az én konyhaművészetemet eddig nem értékelte valami sokra, úgyhogy én olyan boldog voltam, mint 2 éve :) A csokitorta kapcsán viszont furdalt a lelkiismeret, mert az édességek eddigi elutasítása miatt formabontó tortával készültem neki: gyümölcstraktorral, ami olyan finomságokat húzott, amit viszont szeret (buláta, sajt, kukoricapufi stb).
Lett új Baboba-könyv, na meg felolvasó személyzet:
A kanapé tetején meg nagy boldog bandázás folyt Licával
Énoka álomszerű alvásának taglalása mellett az kimaradt, hogy Illéske is kapta a kiképzést: már nincs szüksége ringatásra, magától alszik el, napközben néha egészen rémítő időtartamúakat (1-másfél óra) is képes aludni, éjszaka pedig csak egyszer kel az utóbbi pár napban. Bevallom, ez utóbbi vívmány a kegyetlenkedésem eredménye: egyrészt mielőtt én lefekszem, kiveszem és megetetem, másrészt mostanában a szokásos fél 2-es álmában halk nyöszörgésére már nem szopival reagáltam, hanem csak megsimogattam, hovatovább át se mentem, és pár perc múlva újra mély álomba zuhant.
A sikeres kezdeményezések sorába még nem lépett a biliprojekt: egyelőre maximum Virsli kutya bilizik, és amikor jelzi Énoka, hogy jön az ajándék, mutogat a bili felé, de csupasz popóval még nem sikerült ráültetni.
Egyéb képek:
Gatyás nagyfiú
Még mindig nem lett meg az álomképem
2017. január 22., vasárnap
Énoka 2 éves!!!
Boldog születésnapot, pici csibész!
Státusz
Súly, hosszúság
26-án megyünk, a súlyról fogalmunk nincs (11,5 és 13 között valahol), a hosszra pár hete állva 89 cm-t, fekve 93 cm-t mértünk, a szokásos bizonytalansággal (update: 12,2 kg, állva 90 cm). Ruhaméret: most váltunk 98-ra.
Mozgásfejlődés
Ügyesen mozog, az egyik legnagyobb szórakozása a kaszkadőrködés, veszélyesen élés (új móka: beleül a szemetesvödörbe és eldől, majd jót röhög). Lépcsőzés, motorozás remekül megy, tavasszal jön a futóbicaj! Egyensúlyoz, lábujjhegyen jár, de az ugrást még nem tudja, lelkesen gyakoroljuk. Pontosan és ügyesen dob és rúg labdát. Jobbkezesnek tűnik. Gyertyát profin fúj.
Beszédfejlődés
Mondatokat nem mond, de rengeteg szót igen, főleg főneveket, de ige is egyre több lesz. Utánozni már szinte mindig hajlandó. És már olyan értelmesen lehet vele beszélgetni, válaszol, megmondja, mit akar. Persze az én kedvencem a visszaadhatatlan hangsúllyal mondott "A-pa", amikor szemrehányást tesz/igényei kielégítésére akarja buzdítani Mátét, illetve a lelkesen kiabált "Iden!".
Értelmi/érzelmi fejlődés, temperamentum
Nem szeretem a mindent megmagyarázó címkéket (0-3 hónapos sír: fáj a hasa; 4 hónapos-2,5 éves sír: jön a foga), de azt hiszem, a dackorszak tombol. Legalábbis a legutóbbi 2 órásra nyúlt sétán gyanús lett, hogy 40 percet rostoklunk bömbölve és további 40 percet fetrengünk a járdán őrjöngve. De azért többnyire kedves, vidám, szociális, kíváncsi gyermek. Szívesen ad puszit spontán is, kér ölelést. Rendszerető és kicsit a szokások rabja, azon pl. mindmáig nem tudott túljutni, hogy hónapokkal ezelőtt kidobtuk a mágneses ceruzája eltört kupakját, mindig reklamálja, hogy hol van, ha pedig felfedez valami szemetet, máris viszi a szemetesbe.
Utasításokat teljesít, a legfantasztikusabb pedig hogy hajlandó velem a jó kis kreatív és fejlesztőjátékaimat játszani, és fél órákra elvan így. Nem lenne rossz, ha mindezt egyedül tenné, de nem bánom, hogy játszhatok vele, szükségünk van a csapatépítésre.
Cuki szokás: amikor mindent és mindenkit sorra végigpuszil, beleértve a körülötte lévő játékokat és saját magát is (változat: mindenkit megpofoz, magát is)
Idegesítő szokás: csikorogva odatolja a sámlit a konyhapulthoz és megszerzi, amit ér.
Szépen válogat, csoportosít, minden bonyolultabb testrészt is tud (és az autó részeit is), de a színek megnevezése még nem megbízható. Zenei érzéke mintha lenne, nem tudom, melyikünktől örökölte.
Következő feladatok: közlekedés megszabályozása (szupersürgősen!), számok (ezzel még nem foglalkoztunk), vetkőzés, gombolás, csipeszelés.
Kedvenc tevékenységek
Legó, autók minden mennyiségben, egyszerű szerepjátékok. Mozgás, olvasás.
Étkezési/egészségi ügyek
Fogak: 16, még nem látom a maradék négyet.
Étkezés: Önállóan eszik, egész tisztán. Sajnos olyan ételt nem tudnék mondani, amit tuti biztosan megeszik, talán a tej, a zabkása, a buláta és a bébiétel még a legmegbízhatóbb. Húst és nyers zöldséget, gyümölcsöt alig eszik (kivéve vitatigris), pár szelet almát néha hajlandó, már ez is nagy eredmény. Az édességeket és a fűszereket nemigen szereti.
Státusz
Súly, hosszúság
26-án megyünk, a súlyról fogalmunk nincs (11,5 és 13 között valahol), a hosszra pár hete állva 89 cm-t, fekve 93 cm-t mértünk, a szokásos bizonytalansággal (update: 12,2 kg, állva 90 cm). Ruhaméret: most váltunk 98-ra.
Mozgásfejlődés
Ügyesen mozog, az egyik legnagyobb szórakozása a kaszkadőrködés, veszélyesen élés (új móka: beleül a szemetesvödörbe és eldől, majd jót röhög). Lépcsőzés, motorozás remekül megy, tavasszal jön a futóbicaj! Egyensúlyoz, lábujjhegyen jár, de az ugrást még nem tudja, lelkesen gyakoroljuk. Pontosan és ügyesen dob és rúg labdát. Jobbkezesnek tűnik. Gyertyát profin fúj.
Beszédfejlődés
Mondatokat nem mond, de rengeteg szót igen, főleg főneveket, de ige is egyre több lesz. Utánozni már szinte mindig hajlandó. És már olyan értelmesen lehet vele beszélgetni, válaszol, megmondja, mit akar. Persze az én kedvencem a visszaadhatatlan hangsúllyal mondott "A-pa", amikor szemrehányást tesz/igényei kielégítésére akarja buzdítani Mátét, illetve a lelkesen kiabált "Iden!".
Értelmi/érzelmi fejlődés, temperamentum
Nem szeretem a mindent megmagyarázó címkéket (0-3 hónapos sír: fáj a hasa; 4 hónapos-2,5 éves sír: jön a foga), de azt hiszem, a dackorszak tombol. Legalábbis a legutóbbi 2 órásra nyúlt sétán gyanús lett, hogy 40 percet rostoklunk bömbölve és további 40 percet fetrengünk a járdán őrjöngve. De azért többnyire kedves, vidám, szociális, kíváncsi gyermek. Szívesen ad puszit spontán is, kér ölelést. Rendszerető és kicsit a szokások rabja, azon pl. mindmáig nem tudott túljutni, hogy hónapokkal ezelőtt kidobtuk a mágneses ceruzája eltört kupakját, mindig reklamálja, hogy hol van, ha pedig felfedez valami szemetet, máris viszi a szemetesbe.
Utasításokat teljesít, a legfantasztikusabb pedig hogy hajlandó velem a jó kis kreatív és fejlesztőjátékaimat játszani, és fél órákra elvan így. Nem lenne rossz, ha mindezt egyedül tenné, de nem bánom, hogy játszhatok vele, szükségünk van a csapatépítésre.
Cuki szokás: amikor mindent és mindenkit sorra végigpuszil, beleértve a körülötte lévő játékokat és saját magát is (változat: mindenkit megpofoz, magát is)
Idegesítő szokás: csikorogva odatolja a sámlit a konyhapulthoz és megszerzi, amit ér.
Szépen válogat, csoportosít, minden bonyolultabb testrészt is tud (és az autó részeit is), de a színek megnevezése még nem megbízható. Zenei érzéke mintha lenne, nem tudom, melyikünktől örökölte.
Következő feladatok: közlekedés megszabályozása (szupersürgősen!), számok (ezzel még nem foglalkoztunk), vetkőzés, gombolás, csipeszelés.
Kedvenc tevékenységek
Legó, autók minden mennyiségben, egyszerű szerepjátékok. Mozgás, olvasás.
Étkezési/egészségi ügyek
Fogak: 16, még nem látom a maradék négyet.
Étkezés: Önállóan eszik, egész tisztán. Sajnos olyan ételt nem tudnék mondani, amit tuti biztosan megeszik, talán a tej, a zabkása, a buláta és a bébiétel még a legmegbízhatóbb. Húst és nyers zöldséget, gyümölcsöt alig eszik (kivéve vitatigris), pár szelet almát néha hajlandó, már ez is nagy eredmény. Az édességeket és a fűszereket nemigen szereti.
A bili bevetésére még nem szántam rá magam, de folyamatban a lelki ráhangolódás :)
2017. január 19., csütörtök
Képek
Mivel a tulajdon apjuk reklamálta, hogy a munkahelyen olvasgatva már túl sokat kell legörgetnie, hogy láthassa imádott ivadékait, pótlom a képelmaradást (persze akár haza is jöhetne/el se mehetne, ha annyira látni akarja őket).
Dobozfüggő, mint egy cica
Szép kis csíkos
Ahh, majdnem megvalósult az álmom a normális közös képről
Elmélyült szívószálbökdösés
Elmélyült tésztaszuszakolás
Pici puma
Hát ez sem lett valami fergeteges közös kép (egyébként Énoka ötlete volt, hogy tegyem be Illést az alagútba, és nagyon tetszett is neki)
Apa a szelfiőrült
Dobozfüggő, mint egy cica
Szép kis csíkos
Ahh, majdnem megvalósult az álmom a normális közös képről
Elmélyült szívószálbökdösés
Elmélyült tésztaszuszakolás
Pici puma
Hát ez sem lett valami fergeteges közös kép (egyébként Énoka ötlete volt, hogy tegyem be Illést az alagútba, és nagyon tetszett is neki)
Apa a szelfiőrült
2017. január 16., hétfő
Apró csodák
(a cím: úgy is, mint a gyerekek maguk, úgy is, mint a lentebb taglaltak :))
A múlt hét közepén euforikus voltam, mert végre úgy éreztem, hogy ura vagyok az eseményeknek. A hétvégére azért ez kicsit mérséklődött (leginkább a szombat délutáni alvás elmaradása miatt), de akkor is, számos kisebb-nagyobb csoda tanúi lehettünk:
- Énoka alvása (a szombati döccenőtől eltekintve) csodálatos volt, az ebéd utáni tisztálkodás után fogta az alvóállatait és "alszi-alszi" kijelentéssel kísérve felvonult. Ott kérte a betakarást, majd elaludt. Fantasztikus.
- az étkezés is igen jól sikerült, mind a mennyiséget, mind a színvonalat, mind pedig az étkezési kultúrát tekintve
- az esti fürdés előtti pakolás is rendben ment, ugyan hisztizett előtte, de némi rábeszélés hatására rászánta magát és szépen pakolt. A rendszeretetét egyébként is roppant szórakoztatónak találom, mint amikor eléteszem a gyurmát, ő udvariasan megnézi, majd még udvariasabban szépen rendben visszateszi a dobozba, majd a dobozt a polcra.
- Illéske is kitett magáért: az az ötletem támadt, hogy a hasazás megszokása érdekében a napközbeni alvásait hason abszolválja. Egyrészt tényleg azóta többet hajlandó hasazni, másrészt remek mellékhatásként így többet is alszik napközben, a 20-30 perces átlag felment simán 40-50 percre. És így megtörtént az a hónapok óta hallatlan eset, hogy 10 percet meghaladóan átfedésben aludtak!
- Énoka sokkal barátságosabb volt Illéssel, kevesebbet verte, többet simogatta-puszilgatta, adott neki játékokat
- egyébként is játékügyben mintha kicserélték volna, eddig elutasította a fergeteges fejlesztő játékaimat, de most nem csak hogy rájuk fanyalodott, de még élvezetet is lelt bennük! Így a repertoár része lett a szívószáldarabok spagettire fűzögetése, kártyák vékony résen való átdugása, tészta kis lyukakon való áttaszigálása stb.
- voltunk társaságban is, Áron pajtival nagy egyetértésben autópályáztak, üdítő tapasztalat a legjobb esetben közömbösség, legrosszabb esetben állandó huzakodás példái után
- a kreatív tevékenységekben is sokkal jobban elmélyül, firkálgat, rajzokat rendel, gyurmázik (bár jó pár alkalommal a szájba dugott gyurma vetett véget a tevékenységnek).
- szerepjátékokat is elkezdett játszani, ugyan még mérsékelt a paletta, de az állatok kitartóan köszöngetnek és adnak puszit egymásnak, emellett néha eszegetnek és leesnek helyekről.
Változat velem:
ő: Szia!
én (kreatívan): Szia! Én Anya vagyok.
ő: Blöááá.
- ez frappáns átvezetés a következő ponthoz: ugyan jóban vagyunk, de továbbra is Máté a szenzáció, ha ő jelen van, az én jelentőségem lecsökken. Nem adhatok tejet, nem lehetek jelen a férfiak pancsipartiján, nem kísérhetem őt aludni stb. Napközben Apa igen gyakran szóba kerül, keresi, meg kell nézni a képét (ez a minimum, pl. ma délelőtt a szennyesből elővadászott ingét ölelgette szívet tépően), elzarándokolni az ajtóig, hátha materializálódik a semmiből. Azt hiszem, gyakrabban kéne eljárnom itthonról :)
- ha feltétlenül ki kéne osztanom a hét csibésze díjat, akkor Illést választanám: nem mutatott előrehaladást a fókuszterületein (kúszás, forgás), éjszaka átlagban 2-szer kelt, napközben meg kb. egy percet nem volt el egyedül, és akkor is állandó szemkontaktust igényelt. Ahhoz már hozzászoktam, hogy vécére is A. díszkísérettel megyek B. rám törnek C. ha kulcsra zárom az ajtót, horrorfilmekbe illő módon matatnak a kilincsen, de hogy még az ifjabb sarjadékot is magammal kell cipelnem, azt már igazán túlzásnak tartom. Az persze szívmelengető, amikor egy pillanatra szem elől téveszt, nyígni kezd, de mikor megpillant, elömlik a boldogság az arcán és kuncog örömében :)
De összességében tényleg egy jó hét volt. Vérszemet is kaptam, hogy mind nehezebb kihívások felé törjek:
- közlekedési kultúra: hát ez kemény dió, az eufóriámat szerda délután agyon is csapta a séta kísérlete: a tesófellépő 2 lépést tudott, gyalog pedig 3 háznyit mentünk, amikor fel akarta vetetni magát. Prédikáció után továbbjött, amikor is sajnos szembesültünk az autónkkal, amibe mindenáron be akart szállni. Ekkor került elő a vész esetére tartogatott hordozó, amibe viszont sehogy sem tudtam beszuszakolni a gyermeket holmi sivalkodás, tombolás és télikabátok okán, a járókelők nagy derültségére/megvetésére. Még haladtunk 2 métert, amikor megszökött, és Illés babakocsijának hátrahagyása árán tudtam csak utánairamodni. Ez kellőképpen megviselt ahhoz, hogy azonnal hazainduljunk (nota bene: egy saroknyi kirándulás után, bár fél óra biztos eltelt közben). Na persze! Az ötödik földre vetődés és leguggolós lelkére beszélés után beért minket egy néni, aki már messziről figyelte a produkciót, és elhozta nekem az erkölcsi diadalt: megdicsért, hogy milyen türelmes vagyok! Haha! Aztán Énokának nyújtotta a kezét, aki persze meg is fogta (áruló), és így együtt hazaballagtunk. (Hozzátartozik, hogy motorral sokkal jobb a helyzet, már ha épp a játszótér vagy egyéb mulatságok felé haladunk, és nem onnan hazafelé). Sajnos ez teljesen általános jelenség, szóval sok szerencsét magamnak a reformhoz.
- szobatisztaság: a kakit már viszonylag stabilan előrejelzi, így kénytelen vagyok elővadászni a bilit, pedig annyira meglennék még egy stresszforrás nélkül. Meglesz itt a szórakozás a hozzátáplálásig :)
A múlt hét közepén euforikus voltam, mert végre úgy éreztem, hogy ura vagyok az eseményeknek. A hétvégére azért ez kicsit mérséklődött (leginkább a szombat délutáni alvás elmaradása miatt), de akkor is, számos kisebb-nagyobb csoda tanúi lehettünk:
- Énoka alvása (a szombati döccenőtől eltekintve) csodálatos volt, az ebéd utáni tisztálkodás után fogta az alvóállatait és "alszi-alszi" kijelentéssel kísérve felvonult. Ott kérte a betakarást, majd elaludt. Fantasztikus.
- az étkezés is igen jól sikerült, mind a mennyiséget, mind a színvonalat, mind pedig az étkezési kultúrát tekintve
- az esti fürdés előtti pakolás is rendben ment, ugyan hisztizett előtte, de némi rábeszélés hatására rászánta magát és szépen pakolt. A rendszeretetét egyébként is roppant szórakoztatónak találom, mint amikor eléteszem a gyurmát, ő udvariasan megnézi, majd még udvariasabban szépen rendben visszateszi a dobozba, majd a dobozt a polcra.
- Illéske is kitett magáért: az az ötletem támadt, hogy a hasazás megszokása érdekében a napközbeni alvásait hason abszolválja. Egyrészt tényleg azóta többet hajlandó hasazni, másrészt remek mellékhatásként így többet is alszik napközben, a 20-30 perces átlag felment simán 40-50 percre. És így megtörtént az a hónapok óta hallatlan eset, hogy 10 percet meghaladóan átfedésben aludtak!
- Énoka sokkal barátságosabb volt Illéssel, kevesebbet verte, többet simogatta-puszilgatta, adott neki játékokat
- egyébként is játékügyben mintha kicserélték volna, eddig elutasította a fergeteges fejlesztő játékaimat, de most nem csak hogy rájuk fanyalodott, de még élvezetet is lelt bennük! Így a repertoár része lett a szívószáldarabok spagettire fűzögetése, kártyák vékony résen való átdugása, tészta kis lyukakon való áttaszigálása stb.
- voltunk társaságban is, Áron pajtival nagy egyetértésben autópályáztak, üdítő tapasztalat a legjobb esetben közömbösség, legrosszabb esetben állandó huzakodás példái után
- a kreatív tevékenységekben is sokkal jobban elmélyül, firkálgat, rajzokat rendel, gyurmázik (bár jó pár alkalommal a szájba dugott gyurma vetett véget a tevékenységnek).
- szerepjátékokat is elkezdett játszani, ugyan még mérsékelt a paletta, de az állatok kitartóan köszöngetnek és adnak puszit egymásnak, emellett néha eszegetnek és leesnek helyekről.
Változat velem:
ő: Szia!
én (kreatívan): Szia! Én Anya vagyok.
ő: Blöááá.
- ez frappáns átvezetés a következő ponthoz: ugyan jóban vagyunk, de továbbra is Máté a szenzáció, ha ő jelen van, az én jelentőségem lecsökken. Nem adhatok tejet, nem lehetek jelen a férfiak pancsipartiján, nem kísérhetem őt aludni stb. Napközben Apa igen gyakran szóba kerül, keresi, meg kell nézni a képét (ez a minimum, pl. ma délelőtt a szennyesből elővadászott ingét ölelgette szívet tépően), elzarándokolni az ajtóig, hátha materializálódik a semmiből. Azt hiszem, gyakrabban kéne eljárnom itthonról :)
- ha feltétlenül ki kéne osztanom a hét csibésze díjat, akkor Illést választanám: nem mutatott előrehaladást a fókuszterületein (kúszás, forgás), éjszaka átlagban 2-szer kelt, napközben meg kb. egy percet nem volt el egyedül, és akkor is állandó szemkontaktust igényelt. Ahhoz már hozzászoktam, hogy vécére is A. díszkísérettel megyek B. rám törnek C. ha kulcsra zárom az ajtót, horrorfilmekbe illő módon matatnak a kilincsen, de hogy még az ifjabb sarjadékot is magammal kell cipelnem, azt már igazán túlzásnak tartom. Az persze szívmelengető, amikor egy pillanatra szem elől téveszt, nyígni kezd, de mikor megpillant, elömlik a boldogság az arcán és kuncog örömében :)
De összességében tényleg egy jó hét volt. Vérszemet is kaptam, hogy mind nehezebb kihívások felé törjek:
- közlekedési kultúra: hát ez kemény dió, az eufóriámat szerda délután agyon is csapta a séta kísérlete: a tesófellépő 2 lépést tudott, gyalog pedig 3 háznyit mentünk, amikor fel akarta vetetni magát. Prédikáció után továbbjött, amikor is sajnos szembesültünk az autónkkal, amibe mindenáron be akart szállni. Ekkor került elő a vész esetére tartogatott hordozó, amibe viszont sehogy sem tudtam beszuszakolni a gyermeket holmi sivalkodás, tombolás és télikabátok okán, a járókelők nagy derültségére/megvetésére. Még haladtunk 2 métert, amikor megszökött, és Illés babakocsijának hátrahagyása árán tudtam csak utánairamodni. Ez kellőképpen megviselt ahhoz, hogy azonnal hazainduljunk (nota bene: egy saroknyi kirándulás után, bár fél óra biztos eltelt közben). Na persze! Az ötödik földre vetődés és leguggolós lelkére beszélés után beért minket egy néni, aki már messziről figyelte a produkciót, és elhozta nekem az erkölcsi diadalt: megdicsért, hogy milyen türelmes vagyok! Haha! Aztán Énokának nyújtotta a kezét, aki persze meg is fogta (áruló), és így együtt hazaballagtunk. (Hozzátartozik, hogy motorral sokkal jobb a helyzet, már ha épp a játszótér vagy egyéb mulatságok felé haladunk, és nem onnan hazafelé). Sajnos ez teljesen általános jelenség, szóval sok szerencsét magamnak a reformhoz.
- szobatisztaság: a kakit már viszonylag stabilan előrejelzi, így kénytelen vagyok elővadászni a bilit, pedig annyira meglennék még egy stresszforrás nélkül. Meglesz itt a szórakozás a hozzátáplálásig :)
2017. január 8., vasárnap
Illés 4 hónapos!
Súly, hosszúság
62-63 cm, 6370g, elmarad Énoka súlyától, megint csak 45 dekát gyarapodott. De azért formás, szép baba. Ruhaméret 68.
Napirend
Napközben 2-2,5 óránként 20-40 perces alvás, éjszaka egyszer ébred stabilan (de csak azért, mert mielőtt én lefekszem, megetetem, egyébként kétszer kelne), szerencsére legalább csak enni kér, szórakoztatást nem igényel. Szopi továbbra is minimum 6. Este hamar kidől, fél 7-kor már szeret fürdeni, fél 8-kor pedig már szinte mindig alszik. A napközbeni altatással szerencsétlen vagyok, mert mintha direkt szívatnának a kölykök: mire Énoka elalszik, Illés éppen felébred, és mire ő elálmosodik, Énoka kel, tehát egy perc nyugi sincs egész nap, ha mindketten itthon vannak. Ha meg Énoka bölcsizik, akkor is csak arra elég Illés kétszeri alvása, hogy kitakarítsak és egyéb hasznos, de lelombozó dolgokat csináljak.
Képességek, játékok
A has-hát fordulás továbbra is megy, a hasazást még mindig utálja, de azért talán többet hajlandó úgy maradni. Illetve már nyúl tárgyakért hason fekve is. Hátról oldalra szokott tekeregni. Az önálló alvás sokkal jobb, karban bágyad el, de ágyban alszik el. Az önálló játék az elmúlt pár napban lehetetlen küldetés, állandó szemkontaktust igényel, állandó nyígással karöltve, de remélem, ez a 3 kapott oltás átmeneti mellékhatása (hahh, bezzeg Énokánál olyan mellékhatások fordultak elő kis korában, mint egész napos alvás! És akkor nem tudtam értékelni, hanem inkább aggódtam miatta, bezzeg most élvezném, de nem adatik meg). A dinoszauruszhangok és a kacarászás a nap fénypontjai. Kedvenc elfoglaltság: Anya tornájának nézése, úgyhogy ez win-win :) Szereti azt is, ha ő tornázik, lovagol, lóbálózik, sportos baba ő is. A fürdést is nagyon élvezi, akár egyedül van a kádban, akár partnert is kap. Énokra szokott szeretettel nézni, a vendég arcokon is élvezettel legelteti a szemét, cukin mosolyog mindenkire, a kék szemeivel kombinálva a hatás ellenállhatatlan :)
Egészségi ügyek
A nyálfolyás mintha megindult volna, remélem, ennél jobban nem fokozódik. Új és kedvezőtlen fejlemény, hogy szisztolés szívzörejjel beutalták kardiológiára, de nem aggódjuk túl magunkat, ez gyakori és ártalmatlan tünet ilyen korban.
Énokáról most nem írok, úgyis jön nemsokára a 2 éves státusz :)
62-63 cm, 6370g, elmarad Énoka súlyától, megint csak 45 dekát gyarapodott. De azért formás, szép baba. Ruhaméret 68.
Napirend
Napközben 2-2,5 óránként 20-40 perces alvás, éjszaka egyszer ébred stabilan (de csak azért, mert mielőtt én lefekszem, megetetem, egyébként kétszer kelne), szerencsére legalább csak enni kér, szórakoztatást nem igényel. Szopi továbbra is minimum 6. Este hamar kidől, fél 7-kor már szeret fürdeni, fél 8-kor pedig már szinte mindig alszik. A napközbeni altatással szerencsétlen vagyok, mert mintha direkt szívatnának a kölykök: mire Énoka elalszik, Illés éppen felébred, és mire ő elálmosodik, Énoka kel, tehát egy perc nyugi sincs egész nap, ha mindketten itthon vannak. Ha meg Énoka bölcsizik, akkor is csak arra elég Illés kétszeri alvása, hogy kitakarítsak és egyéb hasznos, de lelombozó dolgokat csináljak.
Képességek, játékok
A has-hát fordulás továbbra is megy, a hasazást még mindig utálja, de azért talán többet hajlandó úgy maradni. Illetve már nyúl tárgyakért hason fekve is. Hátról oldalra szokott tekeregni. Az önálló alvás sokkal jobb, karban bágyad el, de ágyban alszik el. Az önálló játék az elmúlt pár napban lehetetlen küldetés, állandó szemkontaktust igényel, állandó nyígással karöltve, de remélem, ez a 3 kapott oltás átmeneti mellékhatása (hahh, bezzeg Énokánál olyan mellékhatások fordultak elő kis korában, mint egész napos alvás! És akkor nem tudtam értékelni, hanem inkább aggódtam miatta, bezzeg most élvezném, de nem adatik meg). A dinoszauruszhangok és a kacarászás a nap fénypontjai. Kedvenc elfoglaltság: Anya tornájának nézése, úgyhogy ez win-win :) Szereti azt is, ha ő tornázik, lovagol, lóbálózik, sportos baba ő is. A fürdést is nagyon élvezi, akár egyedül van a kádban, akár partnert is kap. Énokra szokott szeretettel nézni, a vendég arcokon is élvezettel legelteti a szemét, cukin mosolyog mindenkire, a kék szemeivel kombinálva a hatás ellenállhatatlan :)
Egészségi ügyek
A nyálfolyás mintha megindult volna, remélem, ennél jobban nem fokozódik. Új és kedvezőtlen fejlemény, hogy szisztolés szívzörejjel beutalták kardiológiára, de nem aggódjuk túl magunkat, ez gyakori és ártalmatlan tünet ilyen korban.
Énokáról most nem írok, úgyis jön nemsokára a 2 éves státusz :)
2017. január 6., péntek
Düh
Leírom, hátha elszégyellem magam és jó útra térek:
Eddig egy elég nyugodt embernek tartottam magam, aki ritkán lesz igazán dühös és akkor is tudja kontrollálni magát. Még a munkahelyi megpróbáltatások közül is csak egy esetre emlékszem, amikor úgy éreztem, elborít a lila köd, de akkor is sikerült megőrizni a kulturált viselkedés látszatát, és vezeklésképpen rögtön elkezdtem magnéziumot szedni utána. Na meg volt az, amikor rádöbbentem, hogy a Miminek karácsonyra szánt, 80%-os készültségű pulóver szabásmintája rossz, és soha nem fog rendesen állni senkin. Akkor sajnos a falhoz vágtam a kötőtűt, és a költözésig nézhettem a krátert. De ez Máté hibája, teljesen felszabadultnak éreztem már akkor is magam a társaságában. Ő pedig előszeretettel emlegeti fel ezt az affért mind a mai napig.
Na de most már vége a nyugodt kedélynek, nagyjából elviseltem a hozzátáplálást (nemsokára újra kezdődik! jajj!), túléltem a csecsemőkori megmagyarázhatatlan sírásokat, de Énoka szándékos ádázkodása (főleg alvás és közlekedés kapcsán) kihozza belőlem az állatot. Az meg főleg, ha a tesóját veri, megátalkodottan. De jobbára még ezt is sikerül elfojtanom, és nem kezdek el üvöltözni, ahogy az ösztöneim utasítanak rá, de most, amikor egy pendrive-ot próbált letolni Illés torkán, elszakadt a cérna, es leordítottam a fejét, csak úgy lobogott a haja.
Épp valamelyik nap olvastam a Testvérek féltékenység nélkül című szakirodalmat, ami szerint ha a nagyobb veri a kisebbet, a helyzetébe kell képzelni magunkat, elmondani neki hangosan, hogy mit érezhet ("biztos nagyon idegesít, hogy Pistike mindig elveszi a játékodat"), és odaadni neki egy babát, amin demonstrálhatja, mit érez. Lehet, hogy én is lenyúlom valamelyik plüsst :(
Eddig egy elég nyugodt embernek tartottam magam, aki ritkán lesz igazán dühös és akkor is tudja kontrollálni magát. Még a munkahelyi megpróbáltatások közül is csak egy esetre emlékszem, amikor úgy éreztem, elborít a lila köd, de akkor is sikerült megőrizni a kulturált viselkedés látszatát, és vezeklésképpen rögtön elkezdtem magnéziumot szedni utána. Na meg volt az, amikor rádöbbentem, hogy a Miminek karácsonyra szánt, 80%-os készültségű pulóver szabásmintája rossz, és soha nem fog rendesen állni senkin. Akkor sajnos a falhoz vágtam a kötőtűt, és a költözésig nézhettem a krátert. De ez Máté hibája, teljesen felszabadultnak éreztem már akkor is magam a társaságában. Ő pedig előszeretettel emlegeti fel ezt az affért mind a mai napig.
Na de most már vége a nyugodt kedélynek, nagyjából elviseltem a hozzátáplálást (nemsokára újra kezdődik! jajj!), túléltem a csecsemőkori megmagyarázhatatlan sírásokat, de Énoka szándékos ádázkodása (főleg alvás és közlekedés kapcsán) kihozza belőlem az állatot. Az meg főleg, ha a tesóját veri, megátalkodottan. De jobbára még ezt is sikerül elfojtanom, és nem kezdek el üvöltözni, ahogy az ösztöneim utasítanak rá, de most, amikor egy pendrive-ot próbált letolni Illés torkán, elszakadt a cérna, es leordítottam a fejét, csak úgy lobogott a haja.
Épp valamelyik nap olvastam a Testvérek féltékenység nélkül című szakirodalmat, ami szerint ha a nagyobb veri a kisebbet, a helyzetébe kell képzelni magunkat, elmondani neki hangosan, hogy mit érezhet ("biztos nagyon idegesít, hogy Pistike mindig elveszi a játékodat"), és odaadni neki egy babát, amin demonstrálhatja, mit érez. Lehet, hogy én is lenyúlom valamelyik plüsst :(
2017. január 4., szerda
Ünnepek után
Összességében a karácsonyi konklúzió: legtutibb ajándékok az építő- és gurulós játékok - ha pedig a kettő kombinációja, az a non plus ultra. Bejött a diavetítő is, a csillagszóró bámulása kedvéért pedig mindkét gyermek felhagy az ellenségeskedéssel.
Illéske cuki dinoszauruszhangokat és még cukibb gurgulázó kacagást kezdett hallatni, utóbbit leginkább a tokapuszilgatás váltja ki. Énoka pedig mostanában már sokkal barátságosabb vele, kevesebbet veri és néha ahelyett, hogy elvenné a játékait, ő maga kezd el valamit lengetni felette. Puszikat is bőkezűen osztogat.
Az első hazugságra sor került: azt állította, hogy Illés nyálazta le a kanapét, és ezt azzal próbálta bizonyítani, hogy belenyúlt Illés szájába és szétkente az így nyert nyálat, mutatva, hogy van itt anyag, kérem szépen.
Az etetés javítása érdekében konzumurat vetettünk be: a legó tűzoltó mindig örömmel eszik az ételéből, mire ő is jobban hajlandó megkóstolni. Az alvás után az étkezési kultúra megreformálása lehetne a következő küldetés, kezdve azzal, hogy egyen.
Az ünnepek alatt az alvás ugye jól ment, régi megállapításomhoz híven (vagy eszik vagy alszik) az evés pedig gyalázatosan, és főleg szénhidrátalapú volt az a kevés bevitt eledel is. Meg is lett az eredménye: "Kaka! Fáj! Popó!"
Kiterült
Motorozás, szomorú véggel
Szeret puszit kapni
A büszke építőmester felhasználta az összes kockáját
Csúcstalálkozó: Merkel és Trump összejöttek, hogy az atomtitokról csevegjenek
Ünnepek alatt
December 23.
Mi már aznap elkezdtük az ünneplést, Misi papa mellett Dusa első szülinapját is lehetett ünnepelni!
Büszke egyéves, ámuldozó közönség
Sztárfotó Jutka mamával
Sztárfotó Misi papával
Jó a buli!
December 24.
Hóesésre ébredtünk!
Pici ufonauta
Illóc hozzájárulása a gyertyagyújtáshoz
Ani mama mesél, a sztárajándék tűzoltóautó persze fogva van tartva
Ernő papa sem úszta meg
December 25.
A tavalyi gyakorlatot követve idén is 25-én reggelre toltuk az itthoni karácsonyozást.
Bontunk
Feldolgozás
Család
Este pedig a tágabb Molnár-családhoz voltunk hivatalosak, erről nem készült kép - híven tükrözve, hogy igen hektikusan sikerült a látogatás, Énoka kezdeti feszélyezetlen barátkozását később az ön- és közveszélyes pörgés váltotta fel, Illés ezzel szemben nem volt valami partiarc, így én csak minimális mértékben tudtam részt venni a családi életben, mielőtt idő előtt lóhalálában távoztunk.
December 26.
A Varga-család
A két ünnep között fürdőszoba-felújítással, baráti találkozókkal és néhány áldott semmittevős (na meg semmitevős) nappal tölt az idő, a szilvesztert pedig nagy babás társaságban és kazahsztáni (este 7 órai éjfél) időszámítás szerint ünnepeltük, jó volt!
Mi már aznap elkezdtük az ünneplést, Misi papa mellett Dusa első szülinapját is lehetett ünnepelni!
Büszke egyéves, ámuldozó közönség
Sztárfotó Jutka mamával
December 24.
Hóesésre ébredtünk!
Pici ufonauta
Illóc hozzájárulása a gyertyagyújtáshoz
Ani mama mesél, a sztárajándék tűzoltóautó persze fogva van tartva
December 25.
A tavalyi gyakorlatot követve idén is 25-én reggelre toltuk az itthoni karácsonyozást.
Bontunk
Család
Este pedig a tágabb Molnár-családhoz voltunk hivatalosak, erről nem készült kép - híven tükrözve, hogy igen hektikusan sikerült a látogatás, Énoka kezdeti feszélyezetlen barátkozását később az ön- és közveszélyes pörgés váltotta fel, Illés ezzel szemben nem volt valami partiarc, így én csak minimális mértékben tudtam részt venni a családi életben, mielőtt idő előtt lóhalálában távoztunk.
December 26.
A Varga-család
A két ünnep között fürdőszoba-felújítással, baráti találkozókkal és néhány áldott semmittevős (na meg semmitevős) nappal tölt az idő, a szilvesztert pedig nagy babás társaságban és kazahsztáni (este 7 órai éjfél) időszámítás szerint ünnepeltük, jó volt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)