A reformok működnek!

Szóval, Énok cica 2 éves lett! Már 21-én is buliztunk, Krisztához látogattunk, akinek előre leadtuk a kajalistát, amit Énoka hajlandó elfogyasztani: pogácsa, sajt, vaj (magában), esetleg alma, innivaló kizárólag víz. Édességeket, fűszeres ételeket nem szeret. A valóban elfogyasztott ételek listája pedig így néz ki: pogácsa, indiai fűszeres tea, indiai fűszeres ételek, alma, csokitorta gusztustalan mennyiségben.
Nem csak ez volt az egyetlen meglepetés, rettenthetetlen Énokánk félni kezdett Mici kutyától (akivel egyébként már többször találkozott, utoljára kb. fél éve), igaz, hogy Mici úgy köszöntött minket, hogy nagy dörrenéssel és ugatással becsapódott a kapuba - mindenesetre Énoka ezek után gyanakvó rettegésbe esett és folyamatosan szemmel tartotta a fenevadat.
22-én pedig - történelmi pillanat - hajlandó volt enni az általam készített ünnepi ebédből, még húst is, ami pedig ritkaság, bár pont azon a héten volt már rá példa a rendelt kajából, de az én konyhaművészetemet eddig nem értékelte valami sokra, úgyhogy én olyan boldog voltam, mint 2 éve :) A csokitorta kapcsán viszont furdalt a lelkiismeret, mert az édességek eddigi elutasítása miatt formabontó tortával készültem neki: gyümölcstraktorral, ami olyan finomságokat húzott, amit viszont szeret (buláta, sajt, kukoricapufi stb).

Lett új Baboba-könyv, na meg felolvasó személyzet:

A kanapé tetején meg nagy boldog bandázás folyt Licával

A kétéves átkattanások listáját pedig megtoldotta azzal is, hogy különösebb hűhő nélkül elment Mátéval a boltba. Igaz, hogy hétfőn már vagy háromnegyed óra volt hazaérni a játszótérről, de legalább nem fetrengett a földön. Tegnap pedig 20, azaz húsz perc alatt értünk haza, szintén hiszti nélkül, a tojásevés (szintén egy új szenvedély) ígéretével csábítgatva. Lehet, hogy van remény?
Énoka álomszerű alvásának taglalása mellett az kimaradt, hogy Illéske is kapta a kiképzést: már nincs szüksége ringatásra, magától alszik el, napközben néha egészen rémítő időtartamúakat (1-másfél óra) is képes aludni, éjszaka pedig csak egyszer kel az utóbbi pár napban. Bevallom, ez utóbbi vívmány a kegyetlenkedésem eredménye: egyrészt mielőtt én lefekszem, kiveszem és megetetem, másrészt mostanában a szokásos fél 2-es álmában halk nyöszörgésére már nem szopival reagáltam, hanem csak megsimogattam, hovatovább át se mentem, és pár perc múlva újra mély álomba zuhant.
A sikeres kezdeményezések sorába még nem lépett a biliprojekt: egyelőre maximum Virsli kutya bilizik, és amikor jelzi Énoka, hogy jön az ajándék, mutogat a bili felé, de csupasz popóval még nem sikerült ráültetni.

Egyéb képek:

Gatyás nagyfiú

Még mindig nem lett meg az álomképem