Azon morfondíroztam, hogy milyen jó lenne Nemtörődöm Anyának lenni Törekvő Anya helyett - a Nemtörődöm Anya csak meglepődve szembesülne vele, hogy elsajátított valamit a csemetéje, míg a Törekvő Anya boldogan tapsol, de közben arra gondol, hogy "na végre, ideje volt már".
Egyszer voltam Nemtörődöm Anya, amikor annyira el voltam foglalva azzal, hogy a mászással és üléssel nyüstöljem Énokát, hogy közben elfeledkeztem arról, hogy a felállásnak is akkoriban van az ideje, a kicsi purdé pedig (gondolom, csakazértis jelleggel) természetesen először az állással lepett meg minket.
Most például a következő tételek szerepelnek a falitáblán, mint tanulni/játszani való dolgok:
- ugrás
- színek gyarapítása és következetes használata
- családi kapcsolatok (ki kinek a szülője stb)
- vetkőzés továbbfejlesztése
- számok
- gombolás
Plusz a csipeszelés, nagyszerű játékot eszeltem ki abban a hitben élve, hogy biztos tudja használni a csipeszt, de a finommotorikáját inkább arra használja, hogy szétfeszegesse, az én finommotorikám pedig sajnos nem elég fejlett ahhoz, hogy a megfelelő tempóban újra összerakosgassam.
Na de ezeknél sokkal fontosabb lenne, hogy mondjuk megtanuljon mondatokat mondani, a 2 éves státuszon ártatlanul kérdezte a védőnő, hogy használ-e már alanyt, állítmányt és tárgyat, mire én hiénakacagással feleltem, hogy csak szavakat mond, de valószínűleg a többségét nem érti rajtunk kívül más.
Illéske listája sokkal kurtább, gyakorlatilag csak a forgás szerepel rajta, ami viszont nagy szívfájdalmam: nem elég, hogy egy (rövid) idő után zokon veszi a hasazóedzéseket, de még furdalhat is a lelkiismeret, mert hagytam őt háton aludni, és ezért nem fog sose jól mozogni.
Olyan jó lenne, ha néha nem kéne megjárnom a hadak útját, és hirtelen, csodaszámba menő módon elsajátítanának valamit, amire még csak nem is gondoltam (na jó, az is jó, amivel régóta küzdünk). Lehet, hogy Máté népszerűségének is az az egyik titka, hogy ő nem zaklatja őket tanulnivalókkal. Áruló!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése