Illóc mesél

- Ma én mondom a mesét. Apa, feküdj le oda.
A bandita patkány! A krémtúró! A túró rudi! Megette a bandita patkány! A bandita patkány megzabált mindent!

És vége. Hát nem lett happy end :)
Új és imádnivaló szokása, hogy odajön, megölel vagy csak kedvtelve mered az arcunkba, és elégedetten felkiált, hogy Drága anyám! (vagy apám, apucim, anyucim, anyukám, apukám)

Napi Mumu

Illést noszogatja:
- Gyere, kicsi csávókám! (nem tőlünk hallotta)

Mopsz kutyust lát az utcán:
- Óó! Az a kutyus nagyon megütötte az arcát!

És nagyon odaadóan tanítgatja Illócot a számokra, betűkre, aki igazán jó tanítvány :)

Bácsik

Lassan már nem is emlékszünk rá, milyen volt, amikor nem dolgozott valaki a házon.
A teraszépítős kálvária után máris beleugrottunk a következő projektbe, a szigetelésbe. A bácsik már szinte családtagként éldegélnek itt nálunk, drukkolnak a reggeli rohamban, letisztítják a lefagyott kocsit, virágot szednek a két megrögzöttnek (mindig visznek a bölcsibe/oviba), Mikulás-csomaggal kedveskednek. Na persze azt se felejtsük el, hogy az egyik távollétünkben felderíti a házat egy töltőért (az emeleti becsukott hálóban talál rá), a másik eszeget a kenyérből, és annak is van egy bája, amikor a szombati ebédet az éppen az ebédlőablakon dolgozó bácsi társaságában költjük el. Na meg annak is, amikor a nappaliban telintetek keresztüzében él családi életet az ember, majd mikor lemegy az alagsorba betenni a mosást, akkor egy újabb bácsi kukucskál befelé.
A gyermekek hiányolják is őket, ha épp nem dolgoznak, ma is, mikor este hazaérünk:
Illés: Hol a Józsi bácsi?
Én: Otthon pihen.
Illés: Elmúlt a patkányveszély! (Idézet a Bandita patkányból)
Én: ??? Józsi bácsira célzol?
Illés: Iden!

Hát igen, minden pillanatot meg kell becsülni, mikor egyedül vagyunk :)

Gumicsizma

Illóc nagyon szereti a gumicsizmáját, nagy örömére tegnap abban ment bölcsibe.
Délután, amikor adtam fel rá, nagyon sivalkodott, hogy szorít, szorít. Végül letépte magáról, és elhúzta belőle a régóta elveszett, nagy és kemény óraszíjamat :)
És ha már gumicsizma, akkor pocsolyában ugrándozás: kedvtelve szemléltem, ahogy vidáman tombolnak, és közben büszke voltam magamra, hogy kivételesen megfelelően melegen vannak felöltözve. És ebben a pillanatban Illóc megbotlott és hasra esett egy tíz centi mély pocsolyában :)

Gonoszság 3.

Anya mennydörög:
- Aki még egyszer bejön sütivel a nappaliba, elveszem a sütijét!!!
Megszeppenve sorakoznak a konyhában a sütivel a kezükben.
Énoka Illócnak:
- Na? Futunk versenyt? Mész előre?
Illóc fut, de a bátyó csalódására megáll a nappali küszöbén.
- Na? Menj még egy kicsit! Lépj be!
(Apa és Anya kórusban mennydörög ilyen genyóság láttán)

Így több az értelme:
"Őszi éjjel ízlik a galagonya ruhában"

Gonoszság 2.

Mostanában olvastunk két könyvet is (A bandita patkány és Boszi seprűnyélen), ami mind a négyünknek egyformán tetszett - ez már önmagában is szenzáció, mert ha kedvencek kiválasztásáról van szó, az ifjabb generáció általában tévedhetetlenül rátapint, mi az, amit az ősök idegesítőnek és értelmetlennek tartanak, lásd például Thomas és barátai.
De ebből a kettőből nem csak a három hajlott korú idézget előszeretettel, hanem a minifiú is ebből merít igazolást a rémtetteihez:
Elvesz valamit Énokától:
- Én a bandita patkány vagyok! Ez mind az enyém!
Illetéktelenül magához vesz valamit:
- Gonosz sárkány vagyok! Ezt elviszem!

De van, hogy sem patkányként, sem sárkányként nem vállalja a felelősséget:

Az ölemben üldögél, amikor érzem, hogy eláraszt a büdös meleg. Kétségbeesetten (és szónokian, mert a tények magukért beszélnek) kiáltok fel:

- Szívem, lekakiltál? 

De ő higgadtan veti oda:

- Nem. Énok volt.

És egy újabb kevésbé cuki (sőt, felháborító) a bátyótól:
Máté önkénteseket toboroz orrszíváshoz. Énoka lázad:
- Menj innen, rossz ember!

Sőt, valamelyik nap olyan mesét kért, hogy én beleesem egy kukába, és nem ment ki senki.

Gonoszság

Tartunk kifelé az oviból, Illóc szokásához híven az ajtóban tipródik.
Énoka fenyeget:
- Ha nem jössz, itt hagyunk!
Én:
- Dehogy hagyjuk itt.
Énoka derűs gonoszsággal:
- Akkor ezentűl más lenne Illés anyukája.

Énok mesél

Soros estimese-felelős:

"Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy fény a falon. Szép színes mintája volt. Ez a fény nem tudott sétálni, mert nem volt lába. Csak úszni tudott a falon. VÉGE!"

Illóc mesél

Az altatási rituálé eleme, hogy valamelyikünk mesét improvizál. Illóc elirigyelte a tisztséget, és ragaszkodik hozzá, hogy ő is mondjon mesét. Ilyenkor kiáll a szoba közepére, általában pár perc alatt elsuttogja a "mesét" ("Kukásautó... Nínó.... Kuka... És akkor.... Másik kuka..."). Abból lehet tudni, hogy vége a mesének, hogy levonul a színről, és fekszik az ágyba.
Tegnap viszont egy igazi kerek történetet rittyentett, drámai szünetekkel:
- Kukásautó.... Másik kukásautó.... Hazavitte.... Szemetet.
És iszkolt az ágyba :)

Illóccal útközben

Illóccal át szoktunk motorozni az ovihoz, és közben folyamatosan kommentálja a világot.
(Útpadkán)
- Ez nagyon meredek, Anya, segíts!
Átevickélünk a túlpartra:
- Nem, Anya nem segít! Én egyedül tolom fel!
Nézelődik és mutogat hosszú percekig noszogatásom ellenére, majd megunja, és türelmetlenül rámszól:
- Anya, menjünk tovább!
A mai úton az volt a heppje, hogy minden fánál megállt, és felkiáltott:
- Nincs a fának teteje!
Nem tudtam, miért mondja:
- Az mit jelent, hogy nincs teteje? Mire gondolsz?
Mire elmutatott a távolba:
- Arra!
A másik heppje, hogy minden autónak megkérdezi a típusát, így Énok már megtanult pár típust, a kedvencem a Skodabogár (saját leleménye).
Folyamatosan buzdítom Illócot, hogy szedjük a lábunkat, mert Énok vár minket. De persze minden sürgetőbb ennél, míg végre nagy nehezen megközelítjük a célpontot. De pár méterre a bejárattól összeroskad és kétségbeesik:
- Énok! Énok hol van! Hol van már!

De nagy egymásratalálás nincs, mert az oviban máris érdekesebb az akvárium, és benne a "picike halakka" :)

Szerencsére mindkettejüknek van barátja, Énokának Miki, akivel elválaszthatatlanok lettek, helyet is foglalnak egymásnak az asztalnál. Illéskére pedig mostanában mindig panaszkodnak, hogy alvás helyett egyre csak Leventével csacsog.

Még egy cukiság:
Máté gondatlanul fordítva teszi be az ágyba, nem arra áll a feje, mint szokott:
- Nem! A másik irányba!

Szerintünk tök okos :)

Napi Mumu

Szegény Énokának lehet, hogy megártott az ovi, mert a héten nem elméncségekkel, hanem furcsaságokkal vétette magát észre:

- Anya, elmondjam neked a londoni virsli énekét?
- ?? Persze, nagyon kíváncsi vagyok!
- (énekel) Londoni virsli megcsinálja! Londoni virsli megcsinálja! Anya, ez egy vicc volt! Hahahaha!

Éjszaka apja után nyöszörög, Máté csekély lelkesedéssel megy át. A hasán fekszik, szenved.
- Mi a baj?
- Előre akarok csúszni!
- Hát csússz!
- (előrecsúszik, alszik tovább, Máté dúl-fúl a pofátlanságon)

Megállapításra kerül, hogy egy könyvből kijár egy lap. Énoka tudja az okát:
- Egy gyökér kitépte! (haha, Mátét lehet hibáztatni)

És ha már:
Én elmentem a vásárba dalt énekeljük, folytatjuk a családtagokkal:
- Illés mondja... Ölelés! Én egyedül! Poi (kövér) Ellenőr!
- Énok mondja... Én nem! (+toppantás) Nyuszivauvau!
- Anya mondja... Sziasztok, kishusok! Csodafiak! Édes csillagocskák!
- Apa mondja... Gyerünk, gyíkok!

Apa-fiai hagyomány, hogy Máté almát hámoz, a finom részt önfeláldozóan a fiúknak adja, ő meg megeszi a héját.
Arról beszélgettünk, kinek mi a kedvenc gyümölcse.
- Anyának a szőlő, Illésnek a banán, nekem az alma, Apának meg a héja!

Baján vagyunk, durva nap közepe, Énoka a Duna-parti strandoláson megbolondul, körbe-körbe nyargal, és ordibál:
- Pöndörödő Sir Handel! Pöndörödő Sir Handel! (Thomas-szereplő)

Azt tanulmányozza, hogy feszül a pocakján a póló.
- Anya, hamarosan olyan nagy lesz a hasam, hogy ki fogja szúrni a pólót!

Illés beszédét pedig továbbra is nagyon élvezzük, már mindent megértet, és már jól el lehet vele beszélgetni (mondjuk a szavahihetőség egy másik kérdés).
De nem csak velünk beszélget, pl. mai eset:
- Szia cica! Én Illés vagyok, ő meg Énok!

Illés 2 éves!

Boldog születésnapot, drága Illés koma!

Státusz

Súly, hosszúság

Súlyra ruhában 11,3 kg-t (gyalázatos) mértek, a hosszt nem sikerült, de alacsonyabb, mint Énoka volt ilyen korában (update: 88 cm fekve). Ruhaméret: 92, cipő 21.

Mozgásfejlődés

Ugrálni még nem tud, és a sietős mozgását sem biztos, hogy futásnak lehet nevezni. Motorozni nagyon szeret, nem csak gyorsan, de szófogadóan is hajt. Lépcsőzni tud, de sokszor lusta, felfelé pedig nagy nyögések kíséretében halad. 

Vetkőzni nagyon ügyesen tud, öltözésben, cipőhúzásban is egyre eredményesebb.

Beszédfejlődés

Profi, és minden nap egyre profibb. Szépen értelemszerűen mondatokban beszél, énekelget, mondókázik, papagájkodik.

Értelmi/érzelmi fejlődés, temperamentum

A hisztikorszak nála úgy manifesztálódik, hogy könnyen sértődik meg, de viszonylag könnyen meg is lehet vigasztalni. Énokától ellesve időnként verekszik. Nagy érzelmi biztonságra van szüksége, nagyon bújós, ölbe telepedős, és idegenekkel nem nagyon szeret kapcsolatba lépni, vagy pláne produkálni magát nekik. De azért idővel oldódik. Most például bánat van, a héten már egyedül ment bölcsibe (Énokának az oviban lett volna jelenése, ha nem betegedett volna meg), és a bölcsinénik elmondása szerint elég szomorú volt (aztán péntekre inkább jól megbetegedett ő is, hogy ne legyen egyedül).
Optimistán tekint a világba, hajnalok hajnalán mindig frissen, üdén, játékra készen pattan ki az ágyból. A szertartásokhoz ragaszkodik, de szerintem ez inkább Énokától ellesett modorosság.
Utasításokat szépen teljesít. A színek közül talán kettőt tud megbízhatóan (kék és lila), de fejlődik.

Kedvenc tevékenységek

Autók, vonatozás, Thomas. Motorozás, olvasás, szülei ölében üldögélés. Éjszakára egy Babócát igényel az ágyába.

Étkezési/egészségi ügyek

Fogak: talán 16.
Étkezés:  Önállóan eszik, egész tisztán és kulturáltan. A zöldségeket nem eszi, de azon kívül kb. mindent. Kedvenc: banán, virsli, husi-krumpli, édességek :(

A biliügyet nem erőltetjük, de ha ráfeküdnénk, valószínűleg összejönne, az Énokával közös fapisi és a fürdés előtti vécépisi már szuperül megy, és behatóan (1 cm-ről) tanulmányozva szeretné Énokától a kakilási fortélyokat is ellesni.

Napi Mumu

Talál egy picike botot:
- Óóó, itt az irányítókészlet!!!

Autóban:
- Anya, olyan szomorú vagyok.
- Miért vagy szomorú, kincsem???
- (tragikus hangon) Majd otthon elmesélem.
- De mondd el inkább most!
- Nem, majd otthon!
Leparkolunk:
- Most elmondod, miért vagy szomorú?
- Nem, majd otthon!
- De, szívem, tudni szeretném!
- Jó, akkor elmondom.
(Gyászos csend, gondterhelten mered maga elé)
- Na?
- (megtört suttogás) Azért vagyok szomorú, mert a kis játszótéren csak egy csúszda van.

Hiszti

Énoka mostanában sajnos visszatért a hisztikorszakba, rettenetes nyígásával elevenen zsigerel ki minket, és ráadásul sokszor éjszaka is rátör a démon.
Én meg - Vekerdy ide vagy oda - azt gondolom, hogy egy ekkora gyerek értelmére már lehet hatni, úgyhogy a legingerlőbb produkcióit (iszonyú hosszú ideig való nyígás, semmi reakció semmire, ölelési kísérletünkre ütés stb) egy rajzolt csúnya fejjel honoráltam (na jó, nem racionalizálok: valójában idegállapotban voltam, és muszáj volt valami agresszívat cselekedni :()
Jó pár fejet összegyűjtött így az elmúlt pár hétben, már amennyi látható maradt belőlük, mert őrjöngve próbálta letörölni a tábláról a fejeket, gondolván hogy akkor a bűnök is törlődnek.
Úgyhogy elég mély sebeket ütött a dolog (a pedagógiai haszna pedig kétséges), viszont ma fantasztikus dolog történt!
Illóc nagy csigabiga-fanatikus, úgy emlékezett, hogy hagyott az autóban pár példányt, és kétségbeesve döbbent rá, hogy tévedett. De Énoka hezitálás nélkül odaadta neki a saját egyetlen csigáját, és ezért a szuperkedvességért óriási dicséretben és egy szép mosolygós fejben részesült. Annyira jó volt látni, hogy milyen büszke magára és mennyire örül neki, többször odament gyönyörködni benne, és meg is jegyezte:
- Anya, én olyan vidám vagyok, hogy kaptam egy vidám fejet!

Cuki formában volt az este:
A konyhában dudolásztam magamban az Animal Cannibals klasszikusát ("U-úúú, kérek egy puszikát"), mire menten ott termett a nappaliból:
- Anya, én adok puszit. Hová kéred? Az arcodra?

És:
- Anya, miért vagy szomorú?
- Mert Attila bácsi nem tudja megcsinálni a teraszt.
(elmereng, mintha átgondolná, ő tud-e segíteni, majd:)
- Megöleljelek?

Szóval Vekerdynek bizonyára igaza van, hogy a pozitív megerősítés többet ér, mint a büntetés, de akkor mit csináljon az ember hajnali fél 3-kor, mikor már másfél órája megy a műsor, és semmi pozitívra nem reagál, csak verekszik?!

Egyéb aranyosság:
(Széken hintázva):
- Hinta, palinta, hintázik a székmanó!

Illóc leggyakrabban alkalmazott szófordulata pedig: "Nyeeem! Én! Én egyedül!" A második viszont: "Anya, segíts!" Harmadik helyen: "Ölelés!" Pontot érő helyen: "Ellenőr! Ellenőr hol van?" (Thomas, a gőzmozdonyból) és "Fehér autó! Fehér autó hol van?"

Ő is kedveli a Bogyó és Babócát, viszont a címét illetően tévedésben van: a gyakran énekelgetett főcímzene után sokáig "Jóbarát kalandja" néven emlegette, ez mostanában változott "Babóca kalandjára". Általában elvárja, hogy az ágyban is legyen vele egy könyv, ha ez véletlenül elmarad, felháborodva bömböl: "Kalandja! Kalandja hol van!"

Viccek

Illóc vicceiben szintet léptünk:
- Illóc, ki mossa a fogad?
- Nyeeem!
- Apa mossa?
- Nyeeem!
- Anya mossa?
- Nyeeem!
- Illlóc mossa?
- Nyeeem!
- Akkor ki mossa?
Kis töprengés után:
- Cica mossa!

A bölcsiből kézenfogva szoktunk távozni, Illóc egyik kezét én fogom, a másikat Énok (és eközben roppant cukinak gondolom magunkat). De ma Énok váltott: a keze helyett Illóc egy aranyfürtjét fogta meg :)

- Énoka, ne nyálazz!
- Azt a csiga tette oda!

A költő úr a legújabb műveibe pedig - általunk ismert előzmény nélkül - mindig becsempészi, hogy három (kilenc, száz stb) Varga (nála Barga) Zita, és hangosan hahotázik ezen :)

Napi Mumu

Az autóban ellenőrzöm, Illóc nem aludt-e el sunyiban.
- Illóc, megvagy?
- Iden!
Énok gúnyolódik:
- Nem szállt ki!

Szomorúan konstatáljuk, hogy az ebédre kinézett hely szabadság miatt zárva.
Énok ripacs is kétségbe esik:
- Egek!!! Zárva van!
És mikor firtattuk, hogy hol szedte fel ezt a kifejezést, kioktatott, hogy a 2 hónapja olvasott Thomasban így kiáltott fel a Kövér Ellenőr, amikor Thomas kisiklott. És valóban :)

Amikor pedig nemrégiben ismerős nyaralójában aludtunk, a körbevezetésnél mindvégig színpadiasan sóhajtozott:
- Csodálatos ez a ház! Csodálatos!

Napi Mumu

- Azért voltam mérges, mert Illés kulturáltan játszott!

- Majd megmutatom Apának is a bábut. Ő is megnézheti, de csak miután megmosta a kezét.

Rettenet a bölcsiben:
- Kinéztünk az ablakon és megláttuk a zombit (=Zsombit :))
- És éppen sétálgatott?
- Nem, nem sétált.
- Akkor ő nem walking ded.
HAHAHAHA!!!

Illócot pedig nem hozzák zavarba a keresztkérdések:
- Illéske, büdös vagy?
- Nem.
- Illatos vagy?
- Igen!

Az illatos gyermek egyébként gyarapította a bilibe pisilési trófeáit, sőt ma a kakilást is csak pár centivel hibázta el :)

Illóc pimaszkodik

Előmagyarázat:
nevelési fegyvertárunk része: ha valaki hisztizik, megjelenik Hisztimanó, mert ő a hisztis gyerekek barátja. De a gyerekek nem akarnak vele barátkozni, el kell hessegetni.

A két szomjazó az utolsó csepp vízért harcol az autóban. Illóc hörpinti le, Énoka idegállapotba kerül.
- Víz! Víz! Víz!
Illóc triumfál:
- Víz elpojott! (=elfogyott)
- Víz! Víz!
Illóc sátáni hörgéssel:
- ELPOJOTT!!!
- Víz! Víz!
Illóc a mi hangsúlyunkkal:
- Hisztimanó!

Napi Mumu

- Én már nagy vagyok! Olyan nagy vagyok, mint... mint... mint a ló!
Később folytatja a gondolatmenetet:
- És ha odaállok a ló mellé, akkor én leszek a magasabb!

A lábán talált furcsa jelenséget tanulmányozom:
- Énok, lehetséges, hogy lábgombád van?!
- Nem baj, majd lefújja a szél!

- Úgy tele lesz a pocakom, mint a szamár!

Illóc meg nyomott egy klasszikus babahumort:
Babócát nézegetünk:
- Mit csinál Bogyó?
- Hintázik!
- Mit csinál Gömbi?
- Csúszdázik!
- Mit csinál Szellő?
- (nagyokat fúj :))
(egyébként álmatlan éjszakák elkerülése végett a helyes válasz: vonatozik)

Hazafelé

Borzalmas munkanap, totális idő- és elmezavar, egy hozzám intézett mondat közepén döbbenek rá, hogy már 5 perce el kellett volna indulnom a bölcsibe.
Elrohanok, a nagy sietségben elcsúszok és fenékre huppanok a kapu előtt (mikor máskor lenne rajtam bokorugró szoknyácska ugye). Persze tébolyultan felpattanok, elvégre  várnak szegény utánam epekedő dedek! Végre befutok, elégedetten konstatálom, hogy nem én vagyok az utolsó.
Illéske nem epekedik feltűnően, ellenben nem akar hazajönni: körbe-körbe szaladgál, Énokával fáradtan lessük. Ő persze nem tudja levetkezni dramatikus énjét:
- Illés akkor már soha nem fog hazajönni?
- Dehogynem! Ugye nagyon rossz lenne, ha nem lenne velünk otthon Illés?
- Igen. Akkor ő nagyon fogna hiányolni nekünk. Úgyhogy vigyük haza!
A feladat nem könnyű, de végül (immár utolsóként) csak sikerül kilépnünk a bölcsiből.
Illés vitetni akarja magát, nem működöm együtt, a földre veti magát, hogy aztán gumilabdaként felpattanjon, merthogy "ez meleg! MELEG!!!!!"
Nagy nehezen beérünk az árnyékba, ott már nem korlátozza semmi a földön ülve üvöltésben, majd közmegelégedésre az autóban is folytatja a tevékenységet.
Hazaérünk, ahol a vágyott új teraszajtó és ablak helyett csak egy jókora, a semmire (pontosabban 1 méteres szakadékra) nyíló lik vár a falban :(
Újabb csodás nap!

Örök ripacs

Bölcsiből hazafelé hozzácsapódunk egy családhoz, és a 3 kisfiú nagy egyetértésben kezd el kavicsokat pakolászni.
Énoka egy idő után menni kíván, de Illés még nem akar elszakadni. Erre reményvesztetten leül a földre, fejét a tenyerébe fekteti, és színpadiasan felsóhajt:
- Hjaj! Már sose megyünk haza! Sose iszunk már pirosat és sárgát!

Végre úgy tűnik, vége az altatási tortúrának, már 15 perce csend honol. De mégis felhangzik a panaszos Anya, Anyaaaa.
Felcsattogok, Énok drámai arckifejezésssel és sokkoló bejelentéssel fogad:
- Anya, szerintem nagyon viszket a hónaljam! Tegyék rá varázskrémet! (Megnyalom az ujjamat és bekenem :)) Most pedig ölelj meg!

Újabb okosságok

Egy dalos prófécia Énoktól a vécén ülve:

Huhuhú, hahaha
Jön a kaka, meg sem áll!

És egy újabb betekintés Illóc személyiségébe:
- Illóc, te aranyos vagy?
- Nem! Éhes vagyok!

A beszéde nagyon szépen fejlődik, ez tetszett talán mostanában a legjobban: a Balaton vizében rajtam csimpaszkodva arra lett figyelmes, hogy Dani viszi ki az előző este fogott halat a partra. Természetesen kíváncsi volt, mit tervez vele, úgyhogy kiadta az ukázt:
- Halacska! Ott van! Daninál! Kimegyünk!
A véres részleteket mindenki képzeletére bízom, de a négy kisfiú sztoikusan asszisztálta végig.  Énoka ugyan néha megjegyezte, hogy "fújj", Vince, Dani kisfia pedig ezt kérdezte:
- Apa, leszedted a hal héját?

Napi versek

Énok, a költő spontán alkotásai hazafelé az autópályán:

Hajó, hajó, megy a hajó
Megy a hajó a Dunán
Jön egy másik hajó
Jön egy harmadik hajó
Keresik a fákat.

Ropi, ropi, megesszük a ropit
Ropi, ropi, kinő a fűből
Megeszik a giliszták.

Sajnos ezek után ráállt a megrendelésre történő versírásra, és az jellemző módon nem eredményezett ilyen remekműveket. Hiába, a tehetséget nem lehet pénzre váltani!

Illóccal pedig ilyen cuki beszélgetést folytattunk:
- Illóc, aranyos vagy?
- Nem, Illés vagyok!
- Vásott kölök vagy?
- Neeem!
- Pici haramia vagy?
- Neeeem!
- Anya boldogsága vagy?
- Igen!

Jó, hogy így tisztában van magával :) (bár ami azt illeti, a pici haramia megnevezés is ül rá)

Illóc meglátja Apát:
- Apa, Apa, a drága Apa megjött! Apa, Apa, drága Apa!

Este koncertre megyünk, Énokával ismertetem a programot:
- Mi fektetünk le benneteket, de míg alszotok, Misi papa lesz itt.
- Miért megy el Apa meg Anya?
- Zenét hallgatni.
- De miért?
- Mert néha ők is elmehetnek valahová, nem gondolod?
- NEM!
- Szuper...
- Csak Apa mehet el!

Még szuperebb, a hímsovén hétszázát :( (azért elmegyünk mindketten)

Versek és viccek

Énokkal Bartos Erika Alma című örömbecsűjét tanuljuk (Alma, alma, piros alma, nyári napfény táncol rajta), de ő inkább viccet farag:

Alma, alma, piros alma
Senkinek sem jut belőle. Hahahaha!

A sikeren felbuzdulva még gyártott további verziókat vegyes minőségben, ez egy sikerültebb:

Megy a ló az ablakon le
Senkinek sem jut belőle!

Ez pedig szinte költői (vö. Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén):

Metró, metró megy a fákon
Eső, eső, jön az eső!

Balatoni este, erősen célozgat rá, hogy szeretne nyugovóra térni. Odahúz az ablakhoz:
- Gyere, Anya, mutatok valami érdekeset! Már a víz is alszik (egyébként igencsak hullámzik). A fény is sötétedik. Nézd, a fény úgy alszik, hogy villog (=viharjelzés). Az ég is alszik. A fák is alsziznak. Meg a bokorok is. Meg a madarak is megpróbálnak ágyat keresni. Sikerülni fog? Szerintem nem tudom!

Azt tetteti, hogy megijedt egy lótól, mire mi:
- Színész!
- Nem vagyok színész!
- Akkor ripacs!
- Nem vagyok ripacs!
- Akkor mi vagy?
Illés:
- Énok?

- Énoka, szerinted mit csinál a színész?
- Barkácsol!

- Anya, mondjak egy viccet?
- Mondj, édesem!
- Szari bácsi! Hahahaha! (nem tudom, miért mondta)

Napi Mumu

Állathangokat gyakorlunk:
- A krokodil nem mond semmit, csak csapkodja (=csattogtatja) a fogait.

Balhé vacsi közben:
- Illés, nem szabad ilyen sok sonkát venni! ANYAAA! Illés annyi sonkát vett, mint egy dinoszaurusz!

Máté odanyújt neki egy filctollat:
- Köszönöm szépen, csillagvirágom!

És egy Illócos: arról beszélgettünk, hogy ki milyen jármű. Mivel Illóc kedvence a busz, egyértelmű volt, hogy ő az lesz. De ő öntudatosan közölte:
- Nem! Én Illés vagyok!

Reggeli eresztés

Nyelvújítás:

Énoka a napi terveit ismerteti:
- Illés le fogja csúsztatni a csúszdán az autókat! Én fogom neki adogálni!

Máté a csúszda alá készül, Énoka gondoskodik:
- Apa, le kell hajolnod a fejedet!

Illéske keresztüldöfi a mutatóujját a zsömlén.
- Óó, itt az ujjam! - fedezi fel örömteli meglepetéssel a túloldalon.

Máté távozni készül.
- Szia Énok, megyek dolgozni.
- Szia Apa, aludj jól!
- De dolgozni megyek, nem aludni!
Énok szkeptikusan röhög:
- Jó alszizást!

Illéstől pedig egy tegnapról: Anya elment dolgozni. Ez már egy egész jó kis mondat :)

80/20 szabály

Illócnak mostanában igencsak kinyílt a csipája, animális jegyeket hordoz ("Illóc egy állat" ösztönös méltatlankodásunkat már Énoka is hangoztatja, shame shame shame), amerre áll, arra pusztít, és már az Énokával való összecsapásokban sem az ártatlan megtiport áldozat szerepe jut neki, úgyhogy egyrészt randa kakaskodásokká szoktak fajulni a nézeteltérések, másrészt pedig nagyon gyakran sunyin és teljesen indokolatlanul odasóz a kezében lévő tárggyal (mondjuk legóteherautó, játékkalapács stb.), és még megbánást sem tanúsít.
Ráadásul a rég várt hisztikorszak is úgy tűnik, hogy beköszöntött.
Úgyhogy Máté megfogalmazta a Paréj-elvet (vö. Pareto-elv vagy 80/20 szabály: 20% befektetéssel 80% eredmény): 80%-ban genyó, 20%-ban meg nem :)

Viszont 100%-ban nagyon cuki kis angyalarcú ördög ő.

Cuki szavak

Illóc nagy örömünkre simán hozza a 2 éves státusznál elvárt szintet, amivel Énokával anno csúfosan elbuktunk: használ alanyt, állítmányt és tárgyat is.

De a szavakat sok esetben átszűri a saját cuki lényén, így keletkeznek az eredetinél aranyosabb verziók:
pirítós - piripós
csipicsöpp (orrcsepp) - csipipöpp
lepottyant - lepoppant (vagy lepompant)
elfogyott - elpojott
forró - pojó! pojó!
pillangó - pingangó

Úgy tűnik, a kedvenc betűje a P :)

Nem gyerekes, de ide kapcsolódik: nagy derültségemre úgy tájékoztattak, hogy a cég neve, ahonnan másfél hónapja várjuk a faanyagot a készülő teraszunkhoz, Lambada. De aztán kiderült, hogy Lambda :)

És még egy megható mondat Énokától:
Nyűgös voltam, nem volt kedvem kiszállni az autóból, kijelentettem, hogy ott maradok.
Énoka pár percig rágódott ezen a fordulaton, majd reményvesztetten suttogta magának:
- Anya itt marad az autóban. Akkor ki fog nekünk mesét olvasni?!

Bababörtön

Két rövid történet:

Még kb. 2 hónapja történt, hogy egy Lica szülinapjához közeli vasárnapon Csilláéknál gyűlt a család, ahol a két rosszcsont, Dusa és Énoka az emeleten való rohangászással és ajtócsapkodással múlatta az időt. Elérkezett az ünneplés ideje, Emó felment lehozni őket, ahol azzal szembesült, hogy az egyik ajtócsapkodás túl jól sikerült, bekattant a zár, és a kisfiak be vannak záródva a lányok szobájába.
Mentőakció indult: egyrészt kívülről kapták az instrukciókat a fiúk, hogyan lehetne elérni a magasban lévő kulcsot (nem sikerült nekik, bár aranyosan próbálkoztak), másrészt mi is hazaszaladtunk felkutatni minden kulcsot, hátha az egyik nyitja (nem), harmadrészt Emó nekiesett egy csavarhúzóval kifeszíteni a zárat (nem sikerült), negyedrészt pedig sikerült kihívni egy nonstop lakatost, aki a vasárnap és a déli óra ellenére vasalt egyenruhában meg is jelent, és két másodperc alatt felpattintotta az ajtót.
A gyermekek pedig megkönnyebbülve omlottak szüleik karjaiba - na nem :) ők egyáltalán nem zavartatták magukat a vészhelyzettől (néha azért rikoltoztak meg csapkodták az ajtót egy kicsit), éppen az ágyon üldögélve tárgyaltak valamit, és nem is siettek kiszabadulni :)

Az pedig ma történt, hogy épp indultam a játszótérre a három sráccal (bölcsiszünet lévén most épp nálunk van a tábor), Dusát és Illéskét szépen bepakoltam, a hátizsákot pedig - benne a slusszkulccsal - szintén bedobtam, és mentem betenni Énokát is. Aki pedig gondolt egyet, és rányomott az ajtózárra, foglyul ejtve a kicsiket (azt persze nem értem, hogy ha bezáródni tudnak az ajtók a kulccsal belül, akkor kinyitódni miért nem tudnak).
Végigrángattam mind az 5 ajtót - semmi, vártam 5 másodpercet - semmi, lesből támadtam - semmi. A gyerekeket mobilizálni nem tudtam, mert ők gúzsba kötve ültek, a kulcs pedig a becipzározott táskában pihentek. A pótkulcs nem volt a helyén, kezdett elhatalmasodni a pánik, mert Máté el szokta vinni magával. Hívtam, nem vette fel. Tébolyultan feltúrtam a tegnapi cuccait, hátha benne maradt az egyik zsebben - és IGEN, hihetetlen szerencsémre ott volt.
Az ajtó kinyílt, a gyermekek pedig örömujjongással fogadtak - na nem :) vidáman énekelgettek és fel sem tűnt nekik, hogy be voltak zárva :)

Napi Mumu

- Nagyon bátor voltam a metrón! Olyan voltam, mint egy igazi bálna!

- Én csináltam a rendet! Nagyon ügyes és okos vagyok!

Old McDonald dallamára:
- Pici zombik éjjaó, éjja-éjjaó... (a pici zombikért szégyenkezve vállalom a felelősséget :()

- Énoka, beléptél az ödipális korszakba?
- Hmmm...Nem, még nem!

Mátéval a neveket mondják visszafelé: Énok - Koné, Illés - Sélli stb.
- A Máté mi visszafelé?
- PUNK!

 A fő ambíciója pedig az lett, hogy vicces legyen: sokszor bemond valami bődületes butaságot, majd lefagyott arcunkat kedvtelve szemlélve közli, hogy "csak vicceltem!".
Ha meg olyat mond, hogy nevetéssel honoráljuk, akkor reménykedve kérdezi, hogy "Ez vicces volt?", majd pedig még elmondja húszszor egymás után :)

Hazafelé

Bölcsiből hazafelé:
- Szerintem Apa haza fog jönni. Még az irodában van, ott dolgozik. Apa sokat dolgozik.
Együttérzést próbálok kicsikarni:
- Én is sokat dolgoztam. Jól el is fáradtam.
Nincs együttérzés, csak egy nagy ásítás:
- Én is nagyon elfáradtam. Ha hazaérek, megint látni fogom a Nyuszit és a Vauvaut. Ők már otthon várnak minket. Meg a Csibe, a Zsiráf és a Bárány (Illés állatai).
Illés kontributál:
- Beee!
Énok:
- Igen, a Bárány. Vagy úgy is lehet mondani, Bárányci.

Hajnali rémalak

Múltkor figyelmetlen voltam, és Illóc alvásáról nem bontottam ki a teljes igazságot: azt a szenzációt érthetetlen módon kihagytam, hogy többnyire átalussza az éjszakát! Viszont az odavezető út meglehetősen rögös: a nagy ágy adta lehetőségekkel élvezettel él, azaz kiszökik, császkál, sőt az aranyosan aludni próbáló Énokát molesztálja. Általában mikor felmegyünk Énoka panaszos jajgatására, Illóc vagy épp a haját huzigálja, vagy kényelmesen elterül a hátán, amit azért érthető, ha nehezményez.
Reggel pedig órát lehet igazítani hozzá, 5:50-kor kel, ami egy randa merénylet még az átalvást figyelembe véve is. De ma már beláttam, hogy meddő próbálkozás visszaaltatni vagy alvást sumákolni mellette, úgyhogy inkább elmentünk futni.
Túl nagy sportértéke nem volt, de azért jó volt, végül is reggel 7 előtt ritkán van az ember játszótéren :) És még egyedül sem voltunk, bár csak az egyik toronyban tanyázó két hajléktalan volt a társaság :(

És ilyen remek beszélgetéseket folytatott magával:
- Csúszda ott, ott! Anya, gyeje! Ülj le! (merthogy a babacsúszdákra rá se  néz, a minél magasabb, kanyargósabb, meredekebb kell neki, de egyedül bezzeg nem mer lecsúszni, csak az én ölemben) Egy-kettő-három-CSUSZI!!! Még egyszer? Jó! Anya, gyeje! (és így tovább elölről)

Amikor pedig bátorkodtam javasolni, hogy csússzon egyedül a kisebb csúszdán:
- Nyem-nyem! Másik csúszda! Anya, gyeje!

Illetve bemutatom még Énoka új (és valószínűleg tartós) fizimiskáját:

Így kezdődött, a katasztrófa előtti másodpercek:

És ez lett a vége:

Reggelre csak még rosszabb lett:

Hőstettek és értékelés

Ma azzal fogadtak a bölcsiben, hogy Illóc bilibe pisilt! Megpróbálkoztak vele, ő pedig élt a lehetőséggel. És én szaranya vagyok, és nem voltam ott ennél a megható pillanatnál!
Hazajőve pedig gondoltam magamban, megtanítom Énokát olvasni (=felismerni a nevét). Felírtam, hogy Énok, erre ő elolvasta, hogy Énok. És ugyanígy jártam Illés, Apa és Anya esetében is. Persze sokat kéri, hogy írjunk le dolgokat, de nem gondoltam, hogy ennyire meg is ragad benne.

Megszületett a bölcsis értékelése is, zárójelben a megjegyzéseim:

Érkezéskor Énok nehezen válik el az anyától/apától. Néha sír vagy épp ellenkezik a bejövetelnél. Érkezés után nem kezd rögtön a játékba, hanem megáll a csoportszobában és nézi, hogy a többiek mit csinálnak. Kell neki a feloldódáshoz 5-6 perc és utána ő is bekapcsolódik a játéktevékenységbe (ez micsoda szó!). Hol egyedül, hol csoportosan.
A gondozó/nevelőnőjét elfogadja, kéréseit meghallgatja és eleget is tesz. A gondozási feladatokat, tevékenységeket közösen oldjuk meg (ez nem tudom, mit jelent).
Társaival való kapcsolata nagyon jó. Szeret a többiekkel játszani, sokat beszél hozzájuk. Nagyon elfogadó és türelmes a nála kisebb gyerekekkel. Szívesen segít nekik.
A csoportban nagyon szeret könyveket nézni, autózni és a nagy kedvenc a kirakó és a számokkal történő játék (vers, mondóka, kirakó, számolgató, óra stb.).
Az udvaron töltött játékidőben inkább homokozik és motorozik. Okos és vidám, szabályokat betartó gyermek.
Önállóság terén, már nem igényel segítséget, mindent saját maga végez az ő kis tempójában. Szobatiszta és önállóan öltözködik fel és le (itthon annyira nem tesz ki magáért, bár valóban képes rá).
Étkezésnél már felismeri a helyét és kivárja a sorrendet. Egyedül étkezik, nem kíván segítséget. Tisztán eszik, kanalat szépen fogja. Nem egy válogatós gyermek, mindent megeszik, és jóízűen bőséggel mindent megeszik.
Énok egy aranyos, csendes gyermek (na itt tuti felröttyen a család. Nem is örülök ennek a pontnak, jobban örülnék, ha ott is inkább a szertelen önmaga lenne), aki már szinte semmiben nem igényel nagy segítséget. Alvásnál a délutáni pihenőidőben eleinte csak pihent (anya elmondása szerint otthon már nem aludt), de fokozatosan ismét visszatért az alvás. Most már ügyesen elalszik és végigaludja az alvásidőt. Alvásnál egy boci és egy malac van felváltva.

Testsúly: 15,2 kg (ez 54. percentilis, de egyébként soknak tűnik)
Magassága: 99 cm (ez is 54)

A gyermek mindig igazat mond

Énoka a Szörnyoszauruszos könyvet akarja.
Máté:
- Jaj, azt ne, arra nagyon vigyázni kell, és most nem vagytok olyan állapotban.
Énoka:
- De vagyunk olyan állatok!

Baja

Vidáman a hosszú úton

Gemenci kisvasút

Kirándulás vagy valami olyasmi

Szegény Illóc nagyon elfáradt

Amíg Apa félmaratont futott, a gyerekek ügyesen játszottak

PicIlló

Egyéni csúcs után

Muti az érmet!

Házi örömök

Ez a másfél-1 hónapos elmaradás feldolgozása.
Azóta nagy változások történtek: Illóc nagyfiú lett: kiköltözött a rácsos ágyból, leszokott a szopiról (végre! éljen!), nagyon sokat okosodott és már mond pár rövid mondatot is a rengeteg új szó mellett. Táncol és énekel: kedvenc dala a Boldog szülinapot, abszolút felismerhető dallammal és szöveggel :)
Énoka mulatságból számol el kilencvenig, továbbra is meglep minket olykor kivonási tudományával, és intenzíven érdeklődik az olvasás iránt. A hisztik látványosan visszaszorultak, nagyon kedves ("majd otthon próbáljuk ki, hogy mindenki megöleli egymást!" "Anyu, olyan jó, hogy itt vagy!" lefekvés előtt Illócot is megöleli stb.)
Ha pedig együtt játszanak, négyzetre emelődik a cukiság :)

 Duplagitáros

Játszóház művészien

És vadul

Sztárfotó Misi papucikáról (ahogy Énu mondaná)

A kisfiak kedvenc játéka, a boszorkányozás zajlik éppen (boszorkányokat keresnek, és ijedeznek, röhögcsélnek)

 No comment

Meghitt pillanat Ani mamával

Még kabátban húsvétkor

Favágás és kerti ügyek

Történelmi elmaradásban vagyunk, a poszthiány nem azt jelenti, hogy ne pörögnének az események, épp ellenkezőleg! Sajnos a dolgozó anyukák táborába léptem, úgy tűnik, a blog az elsőszámú áldozat (a második a háztartás, szerencsére legalább a gyermekek nem panaszkodnak).

A pótlást kertészeti beszámolóval kezdem, egyik kedvencem volt:

Énoka találkozik tavalyi jóbarátjával:
- Óóó, nézd, Anya! Dodó bácsi! (=bodobács)

A kert új funkciója

Új járgány

Azért ez sem rossz

Amíg Misi papa odabenn segédkezik, garázda elemek lenyúlták az autóját

A nagy kaland: favágás!

 Haladnak a srácok

Fiúk a martalékon

A rönkön meg jól lehet zabálni

Anyával a függőágyban

 Egyelőre ennyi, igyekszem a többivel :)

Énokoska

Eléggé alálőttem a 20-ig való számolással, mert másnap 54-ig számolt el szórakozásból (a kerek számok megnevezésével azért bizonytalan).

- Énok, hogy lehet ekkora a hasad?
- Nő benne a babám!

Illóc:
- Énok baba!
- Neem, ő nagyfiú! Te kisfiú vagy, Énoka nagyfiú, Apa meg férfi.
Énoka:
- Anya meg kifli!

Ég a város-t énekli:
- Jaj de messze a kanális! Meg a villa is! Meg a kés is! Meg a tányér is!

Egy szép vers:
- Apuci, van kakuci!

Ha már Énokról szól a szöveg, Illócosak a képek:

Vidám fickó

Így várja epedve (és hiábavalóan) apáját

Mellette fantasztikus alkotása ("Ez busz!") látható

Micsoda in flagranti arckifejezések

Máshogy

- Apuci hol van?
- Levágja a szakállát. Teljesen máshogy fog kinézni!
- Az ablakon?

Challenge accepted :)

Matek

A vér nem válik vízzé: míg jövő héten Licáért izgulhatunk a Zrínyi-matekverseny országos döntőjén, Énoka is elkezdte már a gyakorlást a pár év múlva esedékes megmérettetésre: a számmániája kb. 1 éve kezdődött a "a számok, a betűk" mágnesekkel, folytatódott a rendszámok és házszámok olvasgatásával, majd az elromlásig nyomogatott számológépekkel, ma pedig egy golyós abakuszt is kapott. Utóbbi nyilván túlzás, de aki kapásból válaszol arra, hogy hány ecsetje marad, ha ötből elveszünk kettőt, az tehet vele egy próbát :)
Elszámolásban a húszat ostromoljuk, de meggyűlik vele a baja: eleinte huszonnulla volt a megnevezés, de egyik nap újabb remek leleménnyel lepett meg: ketven :) (mint a hetven) Hát nem logikus? :)

Illóc is korát meghaladó előrehaladást ért el: belépett a miért-korszakba :) A folyamatos szövegelését időről időre "mééé?" felkiáltásokkal tarkítja (a válasz persze nem érdekli annnyira, mint a tesót). Csodásan megérteti magát, tanulgatja és ismétli a szavakat, és mind dallamban, mind szövegben egyre felismerhetőbben énekli a Boci, boci tarkát. Persze ugyanakkora lelkesedéssel reklamál és akaratoskodik is, de összességében nagyon szórakoztató pici lény.

Telefontakarítás 2.

Papa orrának lokalizálása

Vidám fickók

Három srác a játszótéren

Illóc fogta magát, és bedőlt Énok ágyába hunyni egyet

Tűzoltó bácsi fejen egyensúlyoz

Sütkérezünk a lépcsőn

Szép Énoka

Borzhajú lény

Julika is nálunk járt

Esti olvasás

Esti röhej